A kérdés megválaszolására nem biztos, hogy vállalkozok, de mindenképp megpróbálom körbeírni ezt a megfoghatatlan ’valamit’. Tulajdonképpen türelmetlennek lenni bárhol lehet, de a jó hír az, hogy a türelemmel is ugyanez a helyzet.
Valami olyanról van itt szó, mint a nézőpontnál. Az adott helyzetben, mikor ránk tör a türelmetlenség, akkor meg kell próbálnunk az ellenkező irányból szemlélni a szituációt. Az éremnek ugyanis két oldala van. Ugyanis, ha türelmetlenek vagyunk, akkor biztos, hogy negatív dolgokra gondolunk és ez által a negatív vonzás indul be. A türelmességgel viszont pont az ellenkezője, vagyis a pozitív vonzás jön létre. Nem éri meg tehát ingerültnek, nyugtalannak lenni, mert azzal a saját egyensúlyunkat is felborítjuk.
Aki pedig azt mondja, hogy a türelmet nem lehet csak úgy megtanulni, annak üzenem, hogy számomra is sikerült. Régebben én se bírtam kivárni a várva várt eseményeket, helyzeteket, de egy kis szemléletváltással (és kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel) sikerült megértést, toleranciát kialakítani.
(Azért ezt a képet választottam, mert számomra nyugalmat sugároz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése