2013. szeptember 29., vasárnap

És ott van a mosolyhíd…


Annyit hallunk manapság az idegen nyelvek fontosságáról, hogy elfeledkezünk arról az egy kifejezési formáról, amely határok nélkül létezik. Az érzelmek nyelvét nem kell tanulnunk, hisz mindannyiunkban ott lappang mélyen, csak felszínre kell hozni. Ennek a nyelvnek az ismeretével a legértékesebbet tudhatjuk magunkénak. Gyerekként természetes volt az ismerete, de ahogy teltek az évek, háttérbe szorult az érzelmek kifejezésének ez a módja. Gondoljunk a minden átéléssel kacagó kisgyerekekre és a bölcs tekintetükre.

Egy mosoly, egy meleg kézfogás, egy bátorító tekintet mind lehetőséget adnak arra, hogy legalább egy kis időre felvidítsuk, vagy erősebbé tegyük mások lelkét. Nem mindig kellenek szavak ahhoz, hogy kifejezzük az érzelmeinket. Sőt, sokszor észrevehetjük, hogy bizonyos kimondott szavak mögött nincs tartalom; csak a másik tudja, hogy épp mit várunk el szavakba öntve. Egy mosoly és egy tartalom nélküli szó között óriási különbség van.

Amikor újra felszínre akarjuk hozni az érzelmek nyelvét magunkban, akkor kezdetben elég, ha csak figyelünk és észrevesszük a mások által adott emocionális kifejezéseket. Ha ezeket nem automatikusan fogadjuk, hanem mélyen beépítjük a lélekbe, akkor még jóval később is emlékezni fogunk egy-egy ilyen gesztusra, ellentétben a szavakkal.

Amikor már könnyedén felismerjük ezeket a ki nem mondott, de mégis mélyen kifejezett érzéseket, akkor kezdjünk el adni. Én úgy tapasztalom, hogy a mai rohanó világban nem mindenki tudja elfogadni a szeretetteljes mosolyt, vagy a vigasztaló tekintetet, de nem szabad feladni már az elején. Az erőfeszítések, amelyek jóindulattal vannak átitatva, mindig meghozzák a gyümölcseiket.

Sokszor érezhetjük, hogy kis pontok vagyunk a világban, de, ha egy kis pont rámosolyog egy másik kis pontra, aki ezt továbbadja, akkor máris elindítottunk egy olyan folyamatot, ahol ezeknek a pici pontoknak óriási szerepe van a világ érzelmileg intelligensebbé tételében.

Egyik kedvenc idézetemet szeretném megosztani veletek, ami Csitáry – Hock Tamástól származik:

„Van egy híd… Egy olyan híd, amelyhez nem kell kő, nem kell beton, nem kell építőmunkás. Mégis, szilárdabb, erősebb bármilyen emberkéz alkotta hídnál. Nincs állandó helye, mindig ott keletkezik, ahol szükség van rá. Ott keletkezik, ahol két ember találkozik. Két ember, aki szereti egymást, akinek szüksége van egymásra. Mert ez a híd mosolyból épül. Ott és akkor. A mosolyhíd.”

2013. szeptember 27., péntek

Élni vagy félni?


Félek ettől, félek attól, félek a jövőtől. Napi szóhasználatunk nagy részét kiteszi a ’félelem’ szó. Én úgy gondolom, hogy mi magunk generáljuk a félelmet, hiszen Isten alapvetően boldognak teremtett minket. Az egó szeret kombinálni és beindítani egy negatív láncolatot az aggodalmakkal, félelmekkel. Ezzel őt boldoggá tesszük; de el kell döntenünk, hogy az egót, vagy valódi önmagunkat szeretnénk boldoggá tenni.

Az egó egy olyan részünk, amely nem valódi énünk, és szeretne keresztbe tenni az igazi önvalónknak. A félelem az egyik legjobb eszköze, és ezt ki is használja. Talán kemény harcot vív a kettő egymással, de, ha sikerül legyőzni az egót, akkor megkapjuk a valódi békét, boldogságot a külső körülmények figyelembe vétele nélkül.

A tudatosság (mint arról korábban írtam) ebben is segítségünkre lehet. Figyeljük meg a félelmeket és próbáljuk meg átalakítani az ellenkezőjére. Ha a jövőtől való félelem van eluralkodóban, akkor gondoljunk inkább a jövőre egy csodaként, ahol boldogak szabadok és békések vagyunk.


A döntés mindenkinek a saját kezében van.  

2013. szeptember 25., szerda

Tudatossággal egy jobb életért


Tud – tudat – tudatos – tudatosság… A szótő is nagy jelentéssel bír, de a képzett szó adja meg jelen esetben a valódi jelentést. Nem elég valamit tudni; ha nem vagyunk tudatosak az adott dologgal kapcsolatban, akkor tudásunk keveset ér. 

Tudjuk, hogy testünknek az a legjobb, ha mélyeket és nyugodtan lélegzünk, de sokszor mégsem így teszünk és a stressz tüneteit vesszük észre magunkon. Ha szeretnénk elindulni a tudatosság útján, akkor érdemes a fizikai tudatosságal kezdeni. 

Sokan tudjuk, hogy gondolataink energiák, melyek megteremtik a valóságunkat. Olyan energiák, melyeket mi magunk hozunk létre és szabad akartunkban áll, hogy másképp gondolkodjunk. Sokszor olyan egyszerű belekerülni egy negatív spirálba, de utána nem kellene csodálkozni, ha nem az általunk várt pozitív dolgok történnek. Ha tudatosan figyeljük a gondolatainkat, akkor hamarosan természetessé válik az optimista gondolkodásmód.

Az érzelmeinkkel ugyanaz a helyzet, mint a testünkkel és a gondolatainkkal. Ha tudatosan megfigyeljük és pozitívvá változtatjuk az érzéseinket, akkor cserébe csodás érzelmeket fogunk visszakapni.


Megéri tudatossá válnunk az élet minden területén, hiszen ezáltal csodákkal telivé varázsolhatjuk az életünket. 

2013. szeptember 23., hétfő

Közös erővel vessünk véget a válságnak!



Válság, válság, válság…. Annyit halljuk mostanában ezt a szót és annyi mindenre ’jó’ magyarázat. Sokan, ha nem tudnak mit mondani, csak annyit mondanak, hogy a válság miatt van.

Én úgy érzem, hogy sokkal inkább van emocionális válságban a világ, mint gazdaságiban. Sokszor hallgatjuk a másikat, de nem figyelünk arra, amit valójában mond. Pedig lehet, hogy segítségkérés van a szavai mögött, vagy szeretne támogató szavakat hallani.

Az önzőség világát éljük, és amíg ez tart, addig nem lehetünk felszabadultan boldogok. Az tény, hogy a valódi szeretetnek azzal kell kezdődnie, hogy önmagunkat szeretjük és tiszteljük, de nem szabad itt megállni.

Terjesszük ki a szeretetet a szűkebb környezetünkre, majd mindig egy kicsit szélesebb körre. Nagyon kevés erőfeszítéssel (ha egyáltalán nevezhetjük annak) véget vethetünk az érzelmi válságnak.

Müller Péter a következőket írja:

„A szeretet nélküli világ válságba kerül, és megválaszolhatatlan kérdések özönét zúdítja az emberre. Gondok, bajok, kudarcok, hiányok és félelmek végtelen sorát. Nem ötvenet – ötszázat, ötmilliót! A legtöbb szerelmes verset azért írják, mert a lényegeset egyetlen csókkal nem tudják elintézni…

Válság mindig ott van, ahol nincs szeretet. Ez a kulcs mindenhez!”

2013. szeptember 21., szombat

Összhangban a természettel


Több szempontból is alkalmas ez az időszak a terhek elengedésére. Ahogy a fák megszabadulnak a leveleiktől, úgy tudunk mi is búcsút mondani a félelmeinknek, aggodalmainknak, haragunknak, és minden más negatív érzésnek.

Ezek után kezdődhet a lelki feltöltekezés, hogy a tavaszt teljesen megújultan kezdjük majd. A természet körforgása hatással van az emberi lélekre is, és érdemes kihasználni ezeket az egybeeséseket.

Mivel tegnaptól a fogyó hold időszakába kerültünk, ez szintén kedvez az elengedésnek. A Hold nagy hatással van ránk; egyes emberek ezt különösen megérzik, főleg, ha Hold uralta asztrológiai képlettel rendelkeznek (pl. rák csillagjegy).

Használjuk ki ezeket a kínálkozó alkalmakat, mert amíg tele vagyunk negatív érzésekkel, addig nem tudjuk megnyitni magunkat a boldogság előtt. A boldogság pedig az ember legalapvetőbb állapota; csak az ego megpróbálja ezt elfeledtetni velünk. Ne engedjük, mert egy sokkal élhetőbb környezetet, várost, országot és világot hozhatunk létre azzal, ha megengedjük magunknak a boldogságot.


Ne halogassuk tovább a dolgokat, és dobjunk le magunkról mindent, amire már nincs szükségünk. 

2013. szeptember 18., szerda

A csodák mindennapi jelenléte


Mostanában nagyon sokat találkozom a ’csoda’ szóval. Eddig is ugyanúgy kimondtam és hallottam, (de néha csak beszélünk és nem is vagyunk tudatában, hogy mit mondunk) csak nem értelmeztem.  A csodák tanítása című könyv elgondolkodtatott, hogy mit is jelent ez a szép szó. Az értelmező kéziszótár szerint egy megmagyarázhatatlan jelenség, illetve rendkívüli, rejtélyes hatás, amely kitűnik a hétköznapi jelenségek, dolgok közül és ezért nagy figyelmet vonz.

Egyik oldalról valóban egy rendkívüli jelenségről van szó, de gondoljunk bele, hogy nem tehetünk-e csodássá egy hétköznapi tevékenységet. Szerintem az is rendkívüli jelenség, ha egy borús reggel után meglátjuk a nap sugarait; és az is, ha a különböző színekben pompázó falevelek hullását figyeljük.
Ezeknek az apró csodáknak az észrevétele ugyanolyan nagy változást idézhet elő az életünkben, mint a megmagyarázhatatlan dolgok meglátása. Ha a mindennapi dolgokat is csodaként éljük meg, az olyan energiákat generál bennünk, aminek hatására az életünk pozitív irányba fog elmozdulni.

Ha az évszakokat nézzük, már ott is megtalálhatjuk ezeket a varázslatos jelenségeket. Étkezéseink során újabb csodákkal találkozhatunk, mert a természet megajándékozott minket a legtökéletesebb tápanyagokkal (gondoljunk a pirosló almára és a narancssárga sütőtökre, melyeket a nyár melege érlelt tökéletessé). Ott vannak még a családtagjaink, barátaink és még annyi minden, amit nem szabad természetesnek vennünk, hiszen azért kaptunk mindent, mert a Teremtő csodákkal akar elhalmozni minket.


Csodákkal teli szép napot kívánok! J

2013. szeptember 13., péntek

A bátorság éltető erő


Egy személyes gondolattal kezdeném. A napokban azon gondolkodtam, hogy érdemes-e olyan munkával foglalkoznunk, amiben nem érezzük kiteljesedettnek magunkat (még akkor is, ha anyagilag megéri)? Amennyiben így teszünk, vesztünk az energiánkból, ami komolyabb lelki és fizikai problémákhoz vezethet. Ha ebbe komolyabban belegondolunk, akkor rá kell, hogy jöjjünk, hogy nem éri meg beleragadni egy számunka kellemetlen helyzetbe.

Sokan benne maradunk bizonyos szituációkban, mert nincs bátorságunk változtatni. A bátorság egy olyan emberi tulajdonság, amiből elég keveset észlelünk magunkban. Pedig, ha tudnánk, hogy mennyi erővel rendelkezünk, akkor nem biztos, hogy sokat vacillálnánk egyes változtatások előtt. Én saját tapasztalatból tudom, hogy egyes változásokhoz túl kell lépni addigi életünkön és ki kell lépni a komfortzónánkból.

Önmagunk megtalálásához sok bátorság szükséges, pedig csak így élhetünk teljesen szabad életet, melyben beteljesíthetjük életfeladatainkat. Az első lépések megtételéhez szükséges erőt megkapjuk (ha kérjük) égi segítőinktől, de a későbbiekben már mi magunk is szárnyalni fogunk a saját utunkon. A szárnyalás érzéséhez, pedig semmi más nem fogható; onnantól kezdve már nincsenek határok.

Befejezésül álljon itt egy számomra kedves idézet, mely remélem, hogy inspirációt ad másoknak is:

"Bátor­ságra van szük­sé­günk ahhoz, hogy meg­ta­lál­juk saját iden­ti­tá­sun­kat és éle­tünk értel­mét anél­kül, hogy elfo­gad­nánk és meg­ha­jol­nánk az előtt, amit az előí­té­le­tek és szte­reo­tí­piák írnak elő szá­munkra. A leg­több ember észre sem veszi, hogy leg­elő­ször ők maguk esnek áldo­za­tul saját előítéleteiknek." Zach LeBeau