Kinek a szabálya?

Mindennapi tevékenységeinket szabályok tömkelege szerint éljük. Többnyire észre sem vesszük, hogy kisebb – nagyobb törvények határozzák meg életünk nagy részét. Ez így természetes, hiszen bizonyos szabályok nélkül, összeomlanának a hétköznapjaink (gondolok itt a közlekedési szabályokra).

Viszont az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy a saját életünket, milyen törvények szerint éljük? Vallási, etikai, társadalmi? Esetleg a családunk által „normálisnak” tartott normák szerint?

Milyen szabályok szerint ítélünk meg egy másik embert? Sokaknál ez a gyerekkorukban magukba ívódott minta alapján történik, ami elképzelhető, hogy több helyen is hibádzik. „Csak” fel kell ismerni és átalakítani a saját személyiségünkre. Hiszen attól, hogy egy családot alkotunk másokkal, még nem jelenti azt, hogy mindenben ugyanúgy kell viselkednünk. Ha vallási normák szerint ítélkezünk mások felett, akkor át kell, hogy gondoljuk, hogy milyen mértékben tudunk azonosulni azzal a vallással. Ha nem teljesen, akkor jobb, ha minél hamarabb saját szabályokat alakítunk ki. A sort még lehetne folytatni, hisz rengeteg szabályrendszer létezik.

Az ítélkezés után folytathatnám azzal, hogy ki mi szerint szeret. De ezt tegyétek meg Ti, és közben alakítsátok ki a saját, egyedi szabályrendszereteket.   

Az örök körforgás

Adódhat a kérdés, hogy mi forog mi körül és én egyszerűen annyit mondanék, hogy minden körforgásban van. Forognak az évszakok, hónapok, napszakok, órák, percek. Ez a természet csodálatos körforgása, amibe nincs beleszólásunk, még akkor sem, ha néha ezt elhitetik velünk.

Én az élet azon ciklikusságára gondoltam, amely által termékeny és kevésbé termékeny életszakaszok követik egymást. Talán Ti is találkoztatok már olyan emberrel, akinek tökéletes élete volt. Legalábbis látszólag, ugyanis, ha mélyebben belenézünk emberi sorsokba, akkor feltűnhet, hogy jó és rossz korszakok követik egymást. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ha jelenleg boldogok vagytok, akkor tartsátok az eszetekben, hogy biztos valami negatív élethelyzet fog következni. Csak az a célom, hogy tudjátok, hogy teljesen normális, ha jó és rossz időszakok követik egymást az életetekben. Ha optimistán nézitek, a kevésbé jóban is meglátjátok a lehetőséget, vagy legalább a lehetőséget a tanulásra. Hisz olyan nincs, hogy csak jó van; az élet nevezetű játék úgy nem lenne teljes.

Az egészet egy óriáskerékhez tudnám hasonlítani. Ennek a színes játéknak van egy közepe, de nem csak felfele visz, hanem lefelé is, hiszen csak így tud megtenni egy teljes, egész kört. Természetesen szebb fentről látni mindent, de a lent ugyanúgy a játékhoz tartozik. A játékot pedig csak vidáman lehet játszani. J