2011. április 30., szombat

Mit terem a türelem?



A kérdés megválaszolására nem biztos, hogy vállalkozok, de mindenképp megpróbálom körbeírni ezt a megfoghatatlan ’valamit’. Tulajdonképpen türelmetlennek lenni bárhol lehet, de a jó hír az, hogy a türelemmel is ugyanez a helyzet.
Valami olyanról van itt szó, mint a nézőpontnál. Az adott helyzetben, mikor ránk tör a türelmetlenség, akkor meg kell próbálnunk az ellenkező irányból szemlélni a szituációt. Az éremnek ugyanis két oldala van. Ugyanis, ha türelmetlenek vagyunk, akkor biztos, hogy negatív dolgokra gondolunk és ez által a negatív vonzás indul be. A türelmességgel viszont pont az ellenkezője, vagyis a pozitív vonzás jön létre. Nem éri meg tehát ingerültnek, nyugtalannak lenni, mert azzal a saját egyensúlyunkat is felborítjuk.
Aki pedig azt mondja, hogy a türelmet nem lehet csak úgy megtanulni, annak üzenem, hogy számomra is sikerült. Régebben én se bírtam kivárni a várva várt eseményeket, helyzeteket, de egy kis szemléletváltással (és kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel) sikerült megértést, toleranciát kialakítani. 

(Azért ezt a képet választottam, mert számomra nyugalmat sugároz.)

2011. április 29., péntek

Az igazi nő


Ha tegnap Müller Péter szavait idéztem az igazi férfi témájánál, akkor ma is ezt teszem.

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.”


Azt szokták mondani, hogy nehéz minket, nőket kiismerni, de, ha az őszinteség megvan, akkor nem hiszem. Mint embert, nehéz kiismernünk mindannyiunknak egy másik, egyedi embert, de odafigyeléssel és empátiával lehetséges.
De visszatérve az eredeti témához, szerintem Müller Péter szavaiban rengeteg igazság van, és egy igazi nőben léteznek ezek a tulajdonságok. Néha nem is árt megvizsgálni magunkat, hogy hogyan állunk a nőiességünkkel.

2011. április 28., csütörtök

Igazi férfi


Még az első témáim egyike volt a férfi-nő viszony (A kényes téma címen), ahol felvetődött a kérdés, hogy milyen az igazi férfi.
Az az igazság, hogy ez egy elég nehéz kérdés, éppen ezért úgy gondoltam, hogy rákeresek a mindentudó interneten is. Ott aztán volt pár magazinokból idézett eszménykép, mint a határozott, kedves, udvarias stb. De valahogy nem erre a válaszra vártam.

 
Aztán megjelent Müller Péter írása az igazi férfiról. Természetesen nem fogom idézni az egész szöveget (mivel az elég hosszú lenne, de könnyen megtaláljátok, ha érdekel benneteket), de álljon itt most pár igazság:
„Az igazi férfi önakaratáról lemond, s erejét egy magasabb Akarat, egy eszmény szolgálatába állítja. Az ilyen férfiakat nevezték valaha hősöknek. Az igazi férfi nem agresszív. Sőt, éppen ő az, aki önmagában és a világban az agressziót legyőzi. A lovagi erény sohasem a támadás, hanem a védelem volt. Nem a háború, hanem a béke megóvása. És főleg nem a hódítás, hanem a közösség megmentése. A hűség.
….
Nem az a baj, hogy “férfiuralom” van - az a baj, hogy nincsenek valódi férfiak. Mi nem azok vagyunk. Pörgünk magunk körül, mániásan rohanunk nem létező célok felé - de megbízni bennünk, főleg egy életen át, nem lehet. Ha körülnézel az utcán, sok szép lányt látsz, de alig találkozol már szép férfival....A férfi szépségének lényege a nemesség. A nemesség egy benső tartásnak, egy önmagunkkal vívott győztes küzdelemnek tükröződése. Olyan férfi arcán jelenik meg, aki önmaga ura. Erőszak nincs rajta. Mohóság sem tükröződik vonásain. Alkatilag lehet kövér vagy sovány, nem ez a lényeg, hanem egy olyan lelkület, mely belülről megszépíti a férfit. Még akkor is, ha nem szépnek született….”

Azt hiszem, hogy rengeteg igazság van ezekben a sorokban, főleg, hogy egy férfi írja, akire én teljes mértékben felnézek.
Természetes a nők sem tökéletesek, és most egy férfiban sem akartam rossz érzést kelteni. Éppen ezért hamarosan sort kerítek az igazi nő témájára is!

2011. április 27., szerda

Ti éreztétek már?



A szabadság érzésére gondolok, amikor nem kell semmi másra gondolnotok, csak a saját magatokra. Egy kismadár ihlette a témát, akit ma láttam és olyan szabadon szállt egyik ágról a másikra, mintha semmi gondja nem lenne (lehetséges, hogy nincs is).
De felvetődik bennem a kérdés, hogy mi miért nem tudjuk ilyen önfeledten tenni a dolgainkat, akár a mindennapi teendőinket is. Sokszor már a jövőn jár a fejünk, hogy mit kell még megtenni, ahelyett, hogy kiélveznénk a pillanat szépségét és szabadságát. (De a jelen megélése igazából egy másik téma.)
Ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot, szabaddá kell tennünk magunkat minden felesleges kötöttségtől. (Mert persze vannak olyanok, mint a törvények, melyeket be kell tartani.)
De ott vannak például a kapcsolati függőségeink, amikor egy másik (elvileg velünk egyenrangú embertől) függünk; legtöbbször érzelmileg. Ezek a függések nem engedik meg számunkra, hogy megéljük a pillanatot a saját magunk örömére. Akiket viszont nagyon szeretünk, azokat a ’szabadság’ érzésével együtt szeretünk. (Véleményem szerint ez az igazi szeretet.)
Éppen ezért gondoljuk át, hogy ki nem engedi meg, hogy szabadon éljünk és próbáljunk meg lazítani az erős függésen. Egyáltalán nem kell megszakítani ezeket a kapcsolatokat, elég átalakítani őket. Persze ez nagyobb munka, de megéri a fáradozást, hogy a végén szabadon éljünk a pillanatnak.

2011. április 26., kedd

Nézőpont


Szokták mondani, hogy ’nézőpont kérdése’, de vajon átgondoltuk-e egyszer is ennek a két szónak is az életünkre gyakorolt jelentőségét. Ugyanis nem mindegy, hogy valamiben a lehetőséget látjuk, vagy a rossz hatásokat. 


Sokan gondolják úgy, hogy egy-egy változás csak negatív irányba mehet el és nem profitálhatnak belőle.
Pedig, ha eleve a lehetőségeket látnánk életünk történéseiben, akkor sokkal könnyebben tudnánk továbblépni, és látni a fényt, ami az út végén vár minket. Ugyanis fény mindig van, csak néha türelem szükségeltetik hozzá, hogy meg is lássuk.
Mint az ismeretes, a stressz fizikailag is támadja az emberi szervezetet. Éppen ezért is fontos, hogy nézőpontunk a pozitív irányba tolódjon el, hogy mire elérjük a ’fényt’, a szervezetünk se sínylődje meg. Valamint az út is sokkal kellemesebb lesz, ha nem rettegünk állandóan a rossztól.
Próbáljátok ki, csak egy pár napig, hogy elhiszitek, hogy a Világ jót akar Nektek és szeret Benneteket!
Meglátjátok, megéri! :-)