Ma egy nagyon csodálatos élményt szeretnék megosztani veletek. Múlt héten részt vettem a jobb agyféltekés rajztanfolyamon (ami mellékesen egy csoda :-)), de úgy, hogy számomra egy pálcikaember megrajzolása is nehézséget okozott. Szóval ilyen képességekkel, de annál nagyobb optimizmussal indultam neki. A harmadik nap pedig megtörtént a csoda. Ültem és rajzoltam, méghozzá portrét.
Akkora csodának tartottam az egészet, hogy egy pillanatra el is érzékenyültem. Ezt én rajzoltam? Én, aki korábban semmit nem tudott? Igen, én, nyugtattam meg magam. (Természetesen az összes résztvevő rajza gyönyörű lett :-).)
Ez már önmagában is nagy dolog, de ha mélyebben belegondoltam, akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyi mindenre mondjuk azt az életben, hogy nem megy, és meg se próbáljuk? Véleményem szerint mindenki tud egy-két ilyen dolgot mondani. DE, és itt jön a lényeg, lehet, hogy csak hisszük, hogy nem tudjuk megtenni, holott bennünk van a képesség rá.
Olyan csodák lakoznak bennünk, melyek felfedezésre várnak és ne késlekedjünk elkezdeni a keresgélést.
(Mindemellett ajánlom mindenkinek a tanfolyamat, ha szeretné megismerni magát jobban és még rajzolni és szívesen megtanulna! :-). )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése