Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés
vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon
kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert
olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem
végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem
nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék.
Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam.
Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek
gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy
meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is
részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden
percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a
boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem
is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek
megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják
látni mások.
