Az igazat megvallva, a következő bejegyzésemnek hamarabb volt meg a képi illusztrációja, mint maga a téma. Véletlenül találtam rá erre a képre (bár tudni kell, hogy a véletlenekben még csak véletlenül sem hiszek J), ami a mai napig valamilyen különös hatással van rám.
Többször is eszembe jutott ez a kép és ekkor már tudtam, hogy valamilyen témát kíván. Aztán hirtelen beugrott, hogy milyen nagy nyugalmat áraszt magából ez a csodás fa és egyben valamilyen állandóságot is szimbolizál. Pont olyan, mint amilyen társra minden embernek szüksége lenne. A társon érthetünk barátot, szülőt, gyereket, bármilyen családtagot és persze szerelmet is. A lényeg, hogy bármilyen probléma, élethelyzet esetén ott álljon mellettünk és biztosítsa az állandóság érzését.
Törekedjünk, hogy legyen legalább egy ilyen ember az életünkben, de közben ügyeljünk arra, hogy a környezetünkben másoknak is szüksége van biztos pontra, akik akár mi is lehetünk.