2011. november 9., szerda

Szeretet vagy szerelem?


 Arról az éles vagy kevésbé éles határvonalról szeretnék írni, amely a szeretet és a szerelmet elválasztja egymástól. Valószínűleg nézőpont kérdése, hogy mennyire éles ez a vonal, így én csak a saját (alakulóban lévő) nézőpontomról tudok beszélni. Azért is írok erről a témáról, hogy közben hátha letisztulnak a saját gondolataim is.
Sokaktól hallottam már, hogy amikor szerelmesek, akkor „pillangók repkednek a gyomrukban”. Nem igazán tudom megfejteni ezt a szépen megfogalmazott kifejezést. Számomra talán a gyomorideghez hasonlítható ez az érzés, amikor idegesen várom, hogy keres-e, hív-e, egyáltalán mi fog következni. Amikor ilyen érzések kerítettek hatalmukba, nem alakult semmi jó a helyzetből. A szerelem valami boldog és lelki békét adó érzés számomra; a pillangós idegeskedés pedig valami egészen ellentétes. Lehet, hogy nem vagyok átlagos eset, de a legnagyobb érzéseim nem ilyen körülmények között születnek.
A szerelmes szeret, de van benne valami plusz. A nagy kérdés, hogy mi lehet az. Több lehetőséget találtam (szexuális vonzalom, egymás rezdüléseinek észrevétele, közös érdeklődési kör, közös cél stb.), de végeredményben arra jutottam, hogy ez egyénenként eltérő lehet. Két felnőtt ember kapcsolatában ketten alakítják ki a szabályokat, szokásokat. Külső szemlélő sosem fog belelátni két egymást szerető személy lelkileg intim dolgaiba.
A szeretet és szerelem különbségén elmélkedve, arra a következtetésre jutottam, hogy valami olyan megmagyarázhatatlan (és talán ezáltal nem is mindenki számára egyértelműsíthető) jelenség lehet, amely jóleső érzéssel tölti el egy kapcsolat mindkét résztvevőjét, még akkor is, ha nehézségekkel találják szembe magukat.
A következő idézet nem biztos, hogy mindenki számára a szerelemhez kapcsolódik, én mégis ide illőnek érzem és jóleső érzés volt a lelkemnek a befogadása.
„Olyasvalakit akarok, aki bízik bennem, és feltétel nélkül elfogad. Aki mindennel együtt szeret, beleértve a sötét és önző oldalamat is.” Li Jong Hi

2011. november 7., hétfő

Sírni jó

Valóban? – hangozhat a meglepődő kérdés. Sokak ugyanis a sírással valamilyen negatív élethelyzetet asszociálnak. Sőt egyes, számomra konzervatívnak számító emberek a sírást egyenesen női tulajdonságnak tartják. Azért tartom ezeket az embereket maradinak, mert nincsenek tisztában a sírás jótékony hatásaival.


Persze nem azt mondom, hogy minden élethelyzetben jó érzés, de többnyire még profitálhatunk is belőle. Sokszor sokkal megkönnyebbültebbnek érezzük magunkat egy kiadós sírás után. Ez azért van, mert a könnyeinkkel sokszor a feszültség is elszáll. Egy kutatócsoport még azt is megállapította, hogy a sírással ellazulnak az izmaink és a szívinfarktus esélyét is csökkenthetjük. Elfojtás esetén viszont fizikai megbetegedéseket is elő lehet idézni.
Sajnos, sok férfiba még gyerekkorban belenevelték, hogy sírni lányos, ezért nem szabad. Éppen ezért tart ott a férfinépesség, hogy halálozási adataik rosszabbak, mint a nőknek. A stresszt ugyanis sokkal nehezebben kezelik és vezetik le, mint ellenkező nemű társaik.
Nem azt mondom, hogy állandóan sírni kell, de, ha úgy érezzük, akkor ne szégyelljük könnyeinket.