Új év kezdődött, és azt kell mondjam, hogy egyedülálló
vagyok. A helyzet nem új keletű, és nem is probléma… Sokkal inkább egy állapot. Egyedül vagyok, de
nem magányosan.
Mégis jobb lenne mással… Valakivel, akivel hasonló a
rezgésünk. Valakivel, akinek nem kell elmagyaráznom, hogy mit miért teszek,
hiszen megérti. Akarok egy társat, de nem mindegy, hogy milyet. Vannak
igényeim, és nem, nem adom lejjebb. Nem akarok kompromisszumot. Ha a leendő
kapcsolatomra gondolok, a legharmonikusabb kapcsolatot látom magam előtt.
Természetesen tudom, hogy minden kapcsolatban vannak buktatók, és vállalni
fogom. Vállalni fogom, csak jöjjön, és fogadjon el olyannak amilyen vagyok. Én
legyek neki a NŐ. És Ő legyen nekem a FÉRFI.
Nem vagyok tökéletes, és Ő sem az, egymásnak mégis azok
leszünk. Látom magam előtt, ahogy rám néz, és megkérdezi, hogy hol voltam
eddig. Örül a szívem, amikor ezt lejátszom a fejemben. Tudom, hogy ezzel is
közelebb kerül hozzám a férfi, aki valószínűleg most is rám vár. Talán még a
körülmények nem tökéletesek a találkozásra, de kérem az égieket, hogy mindent
rendezzenek el, hogy mihamarabb találkozzunk.
Én nem megkeresni akarom Őt, hanem megtalálni. Nem akarok
több időt arra pazarolni, hogy felesleges köröket futok. Nem azt akarom, hogy
mindenki lássa, hogy kapcsolatban vagyok, hanem azzal a biztos tudattal felkelni
minden reggel, hogy ott vagyunk egymásnak, akármi történjen is.
Úgy engedtem útjára ezt az évet, hogy mindez megtörténik…
Hát történjen, én készen állok, akármennyire forgassa is fel az életem. Boldog
felfordulás lesz ez.
