Valóban szerencse?

Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék. Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam. Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják látni mások.

A szürkéből a fénybe

Mi, emberek, sokszor szeretnénk csak a legjobbat az életünkbe, de egy olyan világban élünk, amikor meg kell tapasztalnunk szürkét is ahhoz, hogy értékelni tudjuk a színeket. A szabad akaratunk által viszont eldönthetjük, hogy hogyan reagálunk a szürkébb időszakokra. Belesüppedhetünk a negatív érzelmekbe, de megtalálhatjuk benne a lehetőséget is a fejlődésre. Ha tudjuk, hogy mit jelent a rossz, akkor a jót is sokkal jobban fogjuk tudni értékelni. Ha csak pozitív események történnének az életben, akkor azok olyan természetessé válnának, hogy nem tudnánk átérezni az érzelmi magasságokat sem. Ha hálát tudunk adni a legsötétebb helyzetekben is, akkor olyan apró fényvillanások fognak megmutatkozni, melyek elvezetnek minket a teljes világosságba, a színek világába.

Biztos, hogy neked is voltak már ilyen időszakaid, de mostantól legyél tudatos, és ne engedd, hogy ott maradj a szürkeségben. Tanuld meg, amit kell, majd emelkedj felül, és éld meg a csodákat.

Bárcsak megtörténne…

Nagyon sokszor hallom mostanában, hogy magukat optimista gondolkodónak tartó személyek azt mondják, hogy bárcsak velük is történne valami jó. Amíg ez a gondolat beférkőzik a fejedbe, addig folyamatosan csak a hiányt éled meg. Ezzel a cselekedettel pedig még több hiányt fog vonzani az életedbe, a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján.

Mivel felelősséged van a saját életed iránt, ezért rajtad múlik, hogy mi fog történni az életedben. Ha valamit nagyon akarsz, akkor a ’bárcsak…’ mondat helyett inkább vizualizálj, mondj megerősítéseket, és cselekedj a vágyaid megvalósulása érdekében.

Senkinek nem hullik az ölébe a csoda csak úgy, minden erőfeszítés nélkül. Sokszor nem látod, hogy mások mennyi mindent megtettek, hogy elérjék mindazt, amit szeretnének, hiszen csak a végeredményt látod. Tétlenül várni az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a saját életed ellen. Viszont, ha a gondolataidat, érzéseidet, szavaidat és tetteidet egyensúlyba hozod a vágyaiddal, akkor te is azon ’szerencsések’ közé fogsz tartozni, akiket sokan irigyelnek. 

Élet kontra Élet

Gondolom, hogy érdekesnek találjátok a címet, hisz mi különbség lenne 'élet' és 'élet' között? Véleményem szerint nagyon is sok. Életnek nevezzük azt is, ha reggel kikelsz az ágyból és egykedvűen elvégzed a napi tennivalóid. De élet az is, amikor örömmel és valódi mosollyal az arcodon teszed a dolgod. Azt hiszem így már érthető a nem is olyan kicsi különbség.

Szerintem a két élet között egy nagyon kicsi különbség van; mégpedig az akarat. Akarod, hogy a napok csak úgy elmenjenek melletted, és ne érzékeld az életet? Esetleg arra vágysz, hogy érezd magadban az örömöt, boldogságot és mindezeket belevidd a mindennapjaidba?

Számomra a döntés egyértelmű, de tudom, hogy sokan gondolják, hogy nem olyan egyszerű ennek a véghezvitele. Lehetséges, hogy nem rögtön az első naptól fogjátok érzékelni a valódi életet önmagatokban, de ez egy folyamat kezdete, ami egy valódi életet ajándékoz nektek.  

Hinnetek kell abban, hogy megérdemlitek ezt a csodás életet. Ugyanis mi értelme lenne annak, hogy az életet sötétnek és szomorúnak lássuk? Lényegtelen, hogy milyen teremtőben hisztek, de, ha mi megalkotunk valamit, akkor azt szeretettel tesszük és teremtésünk tárgyának a legjobbat akarjuk. Tehát biztos, hogy az, aki minket létrehozott; a legjobbat akarta és akarja nekünk.

Ha a Teremtő boldognak akar látni minket, akkor nem kétséges, hogy nekünk is ugyanezt kell tennünk magunkkal szemben.

Dönts, határozz, cselekedj és meg fogsz kapni minden segítséget! J