Valóban szerencse?

Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék. Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam. Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják látni mások.

Szabadon szállni, mint a madár

Itt a nyár, csodásak a természet színei, és, ha egy kicsit is figyelmesek vagyunk, akkor rengeteg csodát figyelhetünk meg. Mostanában valahogy (nyílván nem véletlenül) a madarak világára lettem figyelmes.

Ahogy fekszem a napon (és töltődöm csodálatos energiájával) mindig a szálló madarakra figyelek fel. Olyan szabadok, gondolom. Oda mennek, ahová akarnak, és ott pihennek meg, ahol jólesik nekik. Biztos vagyok abban, hogy nincs bennük semmiféle aggodalom a holnap miatt. Teljes mértékben a jelenben élnek.

Irigylésre méltó életük van. Gondoljunk csak vidám énekükre. Hallottatok már szomorú madárdalt? Én még nem.

Mi, emberek megközelíthetjük ezt a szabadságot, boldogságot? Én úgy hiszem, hogy igen, méghozzá bizalommal. Teljesen lényegtelen, hogy ki miben hisz, de abban egyetérthetünk, hogy valamilyen felsőbb erő létrehozott minket, méghozzá szeretettel. Egy világnézettől sem hallottam még, hogy a Teremtő gonosz lenne. Ebben az esetben viszont csak boldogságot szánhat nekünk. Hiszen akit szeretünk, azt boldognak akarjuk látni.

Tudom, hogy adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vagyunk mindannyian maradéktalanul boldogok. Véleményem szerint azért, mert el sem hisszük, hogy jár nekünk a boldogság. Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy mások sem boldogok, akkor mi miért lennénk azok?

Azért mert elhisszük, hogy a jóságos Teremtő boldognak akar látni minket. Adjuk fel az aggodalmainkat (hiszen sose lett jobb tőlük semmi), és bízzuk magunkat a legfelsőbb erő akaratára, ami az, hogy boldogságot hozzon az életünkbe.