Számomra a változás mindig stresszhelyzetet jelentett. A rák jegy szülötteként ez valamennyire természetes, de azt gondolom, hogy ezen is érdemes, sőt valamennyire kell is változtatni. Igyekszem mindig újabb szokásokat bevezetni a napjaimba, hogy azokhoz alkalmazkodva, egyre szebbé váljon az életem. Viszont a változások mindig türelemre is intenek. El kell fogadni az alkalmazkodás idejét. Soha nem várhatjuk el magunktól, hogy mindent magunk mögött hagyva örömmel lépjünk egy újabb szakaszba. Meg kell adni magunknak az elengedés, változás idejét. A régi elengedése és az új befogadása olyan szentnek nevezhető helyzet, amely által a lelkünk hatalmas fejlődésen megy keresztül. És ez az élet valódi célja.   

Új világ teremtése

Mindannyian várunk egy jobb, teljesebb életre. Most kaptunk egy lehetőséget a változásra, és példát kell mutatnunk, hogy mások is lássák, mi lenne a megfelelő hozzáállás. Rengeteg félelmet látunk, ami az emberiséget egy negatív spirálba helyezi, és egyre lejjebb vezethet ez az út, ha nem teszünk valamit. Most ennek az ellentétére lenne szükségünk, és felfelé kellene húzni az emberekben lévő rezgéseket. A pozitív és negatív energiák harcát éljük most. Lehull a lepel, és megmutatkozik az emberek valódi arca. A mostani helyzet által megláthatjuk, hogy kiben mutatkoznak pozitív és kiben negatív rezgések. Ezek a rezgések mindig változhatnak, de a jelen állapot nagyon meghatározó. Sokan mondjuk, hogy egy jobb világ jön, és valóban elérkezett a lehetőség. Arra van szükség, hogy a többség tegyen ezért a jobb világért, és akarjon jobb emberré válni. Amikor ez megtörténik, végre fellélegezhetünk, de addig még sok munkára és nagy felelősségre van szükség. Ne adjuk fel, és vállaljuk a felelősséget ebben a nagyon fontos munkában. A kulcs nálunk van, amivel kinyithatjuk az új világ ajtaját.

A változás ajtaja

Van egy világ, amiben most élünk, és van egy világ, ami a változáson túl vár ránk. És van egy ajtó, amin át kell lépnünk ahhoz, hogy a boldog világba beléphessünk. Ez a szeretet ajtaja. A szeretet érzése az egyetlen kulcs, amely kinyitja a zárat. Minél többen erősítik magunkban a tiszta szeretetet, az ajtó annál hamarabb kitárul. Az tud majd belépni rajta, aki hajlandó azonosulni a szeretet érzésével, és a félelmet maga mögött tudja hagyni. Arról a félelemről van szó, ami irracionális, és megbénítja a mindennapokat. Manapság nagyon sokszor találkozhatunk ilyen emberekkel, de ne ítéljük meg őket, hanem árasszuk rájuk a szeretet érzését. Ezzel nem csak az illetőnek teszünk jót, hanem saját magunkat is egyre inkább felemeljük a fénybe, ami egyet jelent a boldog, új világba való átlépéssel. Ez a világ ránk vár, és közös erővel tudjuk megteremteni.

A világ változása...

Manapság egyre nagyobb különbséget érzünk a világban. Egyre nagyobb az űr az emberek között, és aki érzékeny erre, az hajlamos visszahúzódni, és inkább a saját kis világát kialakítani. Változnak a családi, baráti kapcsolatok, de minden egyéb is. Egyre különbözőbbé válnak a világnézetek, és ezt egyre kevésbé lehet már csökkenteni.

Elindult a világ egy spirituális gyógyulás felé, és azok, akik ezt nem fogadják be, egyre inkább süllyednek. Hála az égieknek, ott az emelkedés oldala is, és most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol egyre nagyobb a felelősség, hogy a példánkkal megmutassuk, hogy mennyivel jobb az emelkedett világban, és mennyivel több a lehetőség a boldogságra, a csodák megtalálására.

Én, személy szerint nagyon is érzem a változást. Nem is hasonlítok szemléletben arra az emberre, aki 7-8 éve voltam. Teljesen másképp képzeltem el a világ működését, és most már tudom, hogy felelősségem van a saját életemért. Ez időnként nyomást gyakorol rám, mivel tudom, hogy az élet történései többnyire rajtam múlnak (de azért vannak külső tényezők is). Szeretem a feladatot, amit kaptam az égiektől, és igyekszem minél többekhez eljuttatni a felemelkedés lehetőségét. Arra kérlek, hogy te is vállald a szerepedet, és ne add fel azért, mert mások nehezen fogadnak el. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Emelkedj fel, és éld meg a legnagyobb csodákat!

A változás befogadása

Néhány napja az ablakon kitekintve elgondolkodtam. Az időjárás változásait viszonylag könnyen elfogadjuk, sőt, van, amikor ösztönzőleg hat ránk a felfrissülés vagy a melegedés. Még, ha kevésbé pozitív is a változás, akkor is tudjuk, hogy ez a rendje, és az elfogadás állapotába kerülünk. Rögtön felvetődött bennem a kérdés, hogy az élet változásainak miért ellenállunk? Miért van az, hogy a változás közeledtével egyre feszültebbek leszünk, és szinte bele akarunk ragadni a megszokottba, még akkor is, ha az számunkra már régen kedvezőtlen? Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó? Érdemes elgondolkodni rajta, de a válasz számomra egyértelmű.

Természetes valamennyi félelem az újtól, bár én ezt nem is annak nevezném, hanem inkább az ismeretlentől való távolságtartásnak. Amikor valami új kerül az életedbe, biztosan megfigyelted már, hogy előbb távolról figyeled, majd fokozatosan beengeded az életedbe. Mindig fordulj kíváncsi izgatottsággal az új felé. Ha ezt teszed, akkor úgy fogja megmutatni magát neked, amilyen valójában. Ha félelemmel tekintesz rá, akkor viszont a negatív oldalát fogod látni. Mindig a te döntésed, a te nézőpontod az, ami meghatározza, hogy egy új helyzet milyen energiákkal mutatkozik meg. Sőt, én abban hiszek, hogy minden helyzet semleges, és csak a te érzéseid vetítődnek ki rá. Ezt saját tapasztalatból is meg tudom erősíteni. Gondolkodj el, és vizsgáld meg életed különböző területeit. Milyenek voltak attól függően, hogy mit vetítettél ki rájuk. Mivel így bizonyítékot nyert a „hasonló hasonlót vonz” törvénye az életedben, sokkal könnyebb lesz befogadni a hozzád érkező változásokat. 

Ha valamivel kapcsolatban a jót várod el, azt is fogod megkapni. Az új évszakba a legnagyobb jó elvárásával lépj át.

A szükséges változás felismerése

Biztosan neked is megfordult már a fejedben, hogy megfelelő-e az iránya az életednek. Sokszor belesüppedünk egy élethelyzetbe, és nem is vesszük észre, hogy mennyire fásultak lettünk. Aztán jön a kedvetlenség és a szürkeség. Ilyenkor szinte kiabál a belső, bölcs énünk, hogy változásra van szükség! Hogy mi ez a változás? Jó kérdés, de a legjobb tanács mindig belülről, vagy a belsőnkkel összeköttetésben az égiek által fog megérkezni. Nem kell mások tanácsára hallgatni, hiszen mindenki egyedi életet él, egyedi céllal, küldetéssel. Nem ítélhetünk el másokat az életük miatt, és cserébe mi is elvárjuk, hogy ne szóljanak bele az életünkbe.

A változás mindig kényelmetlen, még akkor is, ha vágyunk rá. Kicsit ki kell lépni onnan, ahol eddig a kényelmesnek mondható állóvíz helyezkedett el. Az első lépés, a döntés meghozatala, a legnehezebb, hiszen onnantól kezdve már nagyon ritkán van visszalépés a megszokott irányába. Nem elég egy mély levegőt venni a döntés meghozatalához, hanem egy belső elhatározásra van szükség, hogy többet akarunk, mint amit a jelenlegi élethelyzet ad nekünk. Többet, jobbat, hiszen, amit most élünk, az már megtanított nekünk mindent. Újabb tanulás, fejlődés vár ránk, és ehhez a belső vezetés mutatta változásra van szükség.

Az új világ úttörői vagyunk

Emlékeztek még a tavalyi december 21-ét megelőző, tömeges hisztériát okozó elméletekre? Sokan megmosolyogták, de még többen tartottak valami ismeretlentől, félelmetestől, ami vagy véget vet a világunknak, vagy gyökeresen megváltoztatja azt. (Az utolsó ítélet helyes értelmezése az, hogy azt követően már nem lesz ítélkezés az emberek körében.)

Én azt a nézőpontot osztottam akkor is, és osztom ma is, hogy december 21-ét megelőzően elkezdődött egy lassú folyamat, és ezen a napon talán egy picit felerősödött. Azt hiszem, hogy azt mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy a világnak változásra van szüksége, mert az ember, aki alapvetően egy intelligens lény, a vesztébe tud rohanni (többnyire az ego késztetése miatt). Értem ez alatt azt, hogy sokan a legfontosabbnak az anyagi javak felhalmozását tartják és az érzelmeiket a háttérbe szorítják. Pedig az öröm alapvető állapotunk, csak valahol útközben elfeledkeztünk erről. 

Természetesen fontos a pénz, és az ezzel együtt járó javak tulajdonlása, de nem minden áron. Amikor az ember az anyagiakat helyezi a valódi boldogsága elé, ott már baj van. Én úgy érzem, hogy ennek a folyamatnak a visszafordítását igyekezett december 21. elindítani. Persze ezen kívül még az emberi kapcsolatok fontossá tétele, a szeretet kiterjesztése ugyanolyan fontos feladat.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de az én életemben elég sok változás történt az elmúlt tíz hónapban. Pedig előtte úgy gondoltam, hogy elég spirituális vagyok; ezért kevésbé fognak érinteni a változások. Nos, tévedtem. Nem mindig láttam ennek az átalakulásnak a pozitív oldalát, de azóta már rájöttem, hogy a változások nagy része a saját életünk és a világ jobbá tételéért történik.

Sokszor csak jóval később értjük meg, hogy mi miért történt; és amiről azt hittük, hogy a lehető legrosszabb, ami történhetett, az lesz új, boldog életünk alapja. Sokkal könnyebb összerakosgatni az apró darabokat akkor, amikor már látjuk a teljes egészet.

Nem érdemes tehát hadakozni a változások ellen, mert ezek a mai átalakuló univerzumban teljesen mindennaposak.  Gondolkodjatok el azon, hogy a ti életetekben milyen változások történtek, és ezek mennyire illenek bele egy felemelkedett világba. Egy biztos, hogy ebben az életünkben mi már lerakjuk az új világ alapköveit. 

Elméletből ötös! Elég ez?

A legutóbbi bejegyzésem (tudom, elég régen volt) a változásokról szólt. Úgy látszik, hogy akkor már éreztem, hogy az életemben elég nagy változások fognak bekövetkezni. Mint majdnem mindenről az életben; erről is sokkal könnyebb beszélni, mint átélni azt.

Vannak változások, melyek megváltoztatják az egész életünket. Direkt nem éltem a ’jó’ és ’rossz’ jelzőkkel, mert teljesen fölösleges felcímkézni bizonyos helyzeteket. Hisz a végkifejlet függ a hozzáállásunktól és az idő gyógyító munkájától is.

Viszont az életemben végbemenő változások (én hiszek benne, hogy pozitívak) rádöbbentettek valamire. Manapság olyan sok bölcsességet posztolunk a közösségi oldalakra, amelyek valóban örökérvényűek, de, ha nem élünk velük, akkor csupán üres gondolatok maradnak. Nem elég csak elolvasni és másoknak továbbadni. Inkább építsük be a saját életünkbe őket. Az, hogy pár percig motiváltak leszünk nem elég. Hisz ennyi idő után egy újabb bölcsességbe ütközünk. Próbáljunk életerőt meríteni ezekből a gondolatokból, hogy legyen miből merítenünk a későbbiekben. A felszínesség az élet egyik területén sem kifizetődő.

Nyílván nem tudunk mindent felhasználni, de határozzuk el magunkat, hogy naponta legalább egy ilyen üzenetet beépítünk a saját életünkbe, és ezáltal teszünk egy lépést személyiségünk fejlődése irányában.

Álljon itt Louise L. Hay gondolata, amit, ha használunk, akkor egy kiegyensúlyozott, boldog életet élhetünk.

„Száz százalékban felelősek vagyunk minden tapasztalatunkért, és minden egyes gondolatunkkal a jövőt alakítjuk.”

Változni annyit jelent, mint élni?

Talán megosztó ez a téma, de engem eléggé foglalkoztat mostanában. Mindennapi relaxációm alkalmával ismételgetni szoktam a „változás az életem természetes része” gondolatot. Elméletben teljesen egyet is értek vele, de amint a változás már a kapuban zörget, nem vagyok olyan biztos magamban. Sokkal kényelmesebb benne maradni egy adott élethelyzetben, minden erőfeszítés nélkül. De, ha minden változatlan, akkor mitől várjuk a jobbat, a beteljesülést?

Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, de életem nagyobb változásai eléggé megviseltek; akár fizikai tüneteket is képes voltam produkálni. Szerencsére (vagy spirituális gyakorlatok hatására) ma már sokkal könnyebben megy. Jobban meglátom a lehetőségeket, hiszen, ha egy helyben toporgunk, akkor a hőn áhított boldogság sem érkezik meg.

A természet is örökös változásban van, akkor mi, akik a természet részei vagyunk, miért állunk ellen? Megéri elgondolkodni, hogy akár egy kisebb változás elfogadásával is mennyit nyerhetünk. 

Az örök körforgás

Adódhat a kérdés, hogy mi forog mi körül és én egyszerűen annyit mondanék, hogy minden körforgásban van. Forognak az évszakok, hónapok, napszakok, órák, percek. Ez a természet csodálatos körforgása, amibe nincs beleszólásunk, még akkor sem, ha néha ezt elhitetik velünk.

Én az élet azon ciklikusságára gondoltam, amely által termékeny és kevésbé termékeny életszakaszok követik egymást. Talán Ti is találkoztatok már olyan emberrel, akinek tökéletes élete volt. Legalábbis látszólag, ugyanis, ha mélyebben belenézünk emberi sorsokba, akkor feltűnhet, hogy jó és rossz korszakok követik egymást. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ha jelenleg boldogok vagytok, akkor tartsátok az eszetekben, hogy biztos valami negatív élethelyzet fog következni. Csak az a célom, hogy tudjátok, hogy teljesen normális, ha jó és rossz időszakok követik egymást az életetekben. Ha optimistán nézitek, a kevésbé jóban is meglátjátok a lehetőséget, vagy legalább a lehetőséget a tanulásra. Hisz olyan nincs, hogy csak jó van; az élet nevezetű játék úgy nem lenne teljes.

Az egészet egy óriáskerékhez tudnám hasonlítani. Ennek a színes játéknak van egy közepe, de nem csak felfele visz, hanem lefelé is, hiszen csak így tud megtenni egy teljes, egész kört. Természetesen szebb fentről látni mindent, de a lent ugyanúgy a játékhoz tartozik. A játékot pedig csak vidáman lehet játszani. J

Születésnap :)

Pont ma egy éve történt, hogy közzétettem az első bejegyzést a blogomon. Kitartónak tartom magam, de nem voltam biztos abban, hogy hosszabb ideig fogom megosztani Veletek a gondolataimat. Szerencsére tévedtem és már egy teljes év eltelt.

Sok mindent történt azóta az életemben és gondolom, ezzel Ti sem vagytok másképp. Minden egyes bejegyzésem megírásával közelebb kerültem önmagamhoz és sokat tanultam az életről és a körülöttem lévő személyekről. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt egy év a megismerésről és a felismerésről szólt.

Köszönöm Nektek, hogy olvastátok a blogot; sok erőt kaptam Tőletek. Köszönet a támogató szavakért és a kritikákért is. Nélkületek nem tudtam volna az elmúlt egy évet megtölteni gondolatokkal. J

Remélem, hogy a továbbiakban is tudjuk egymást tanítani, hiszen a kölcsönösségen sok minden múlik.