2019 tanulása

Közeledünk az év végéhez, és elmondhatom, hogy ez az év rengeteg leckét adott nekem. Biztosan másoknál is így volt, de mindenki a saját életével tudd leginkább példálózni. Ez az évem leginkább az emberi kapcsolatokról szólt. Elkezdtek eltávolodni tőlem olyanok, akik korábban igazán közel álltak hozzám. Nem hibáztatok senkit, egyszerűen nem működött a kapcsolat az eredeti szerepében. Megtanultam, hogy semmit nem kell erőltetni, mert az élet folyamatos körforgás, és ha ezt megakadályozzuk, akkor az életet akadályozzuk meg. Aki menni akart, azt hagytam menni, eltávolodni.

Rájöttem, hogy mi a fontos a kapcsolatokban, és teljesen más prioritásokat helyeztem előtérbe. Valahogy ez az év megmutatta az emberek valódi énjét, és már a felszín mögé látok. Eddig is tudtam, hogy nem minden arany, ami fénylik, de most már sok bizonyítékom is van rá. Nem veszekszem, nem világosítom fel az embereket, hogy kiismertem őket. Egyszerűen hagyom, hogy megtörténjen a természetes távolodás, és olyan igazán értékes emberek lépjenek az életembe, akiknek lesz is maradásuk, mivel a lelkek hasonlatossága miatt erre megkapjuk az áldást az égiektől. Hálás vagyok az tanulásért!

A világ változása...

Manapság egyre nagyobb különbséget érzünk a világban. Egyre nagyobb az űr az emberek között, és aki érzékeny erre, az hajlamos visszahúzódni, és inkább a saját kis világát kialakítani. Változnak a családi, baráti kapcsolatok, de minden egyéb is. Egyre különbözőbbé válnak a világnézetek, és ezt egyre kevésbé lehet már csökkenteni.

Elindult a világ egy spirituális gyógyulás felé, és azok, akik ezt nem fogadják be, egyre inkább süllyednek. Hála az égieknek, ott az emelkedés oldala is, és most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol egyre nagyobb a felelősség, hogy a példánkkal megmutassuk, hogy mennyivel jobb az emelkedett világban, és mennyivel több a lehetőség a boldogságra, a csodák megtalálására.

Én, személy szerint nagyon is érzem a változást. Nem is hasonlítok szemléletben arra az emberre, aki 7-8 éve voltam. Teljesen másképp képzeltem el a világ működését, és most már tudom, hogy felelősségem van a saját életemért. Ez időnként nyomást gyakorol rám, mivel tudom, hogy az élet történései többnyire rajtam múlnak (de azért vannak külső tényezők is). Szeretem a feladatot, amit kaptam az égiektől, és igyekszem minél többekhez eljuttatni a felemelkedés lehetőségét. Arra kérlek, hogy te is vállald a szerepedet, és ne add fel azért, mert mások nehezen fogadnak el. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Emelkedj fel, és éld meg a legnagyobb csodákat!

Minden céllal történik...

Február 1… Hat éve volt az első pánikrohamom. Tisztán emlékszem arra a napra. Gyönyörű, napsütéses idő volt. Emlékszem, hogy mit ebédeltem, sőt arra is, hogy milyen pulóvert viseltem. Aztán jött az összeomlás, az első kétségbeesett pánik a halálfélelemmel. Azt éreztem, hogy vége az életemnek, és hogy már semmi nem lesz ugyanolyan. Aznap este újabb pánikrohamom volt, és az orvosok a szorongásoldót találták a legmegfelelőbb megoldásnak. Természetesen annyira vágytam arra, hogy jobban legyek, hogy bevettem, de a javulás csak átmeneti volt. 

Hamar a lélek felé fordultam, de azért nem voltam olyan stabil, hogy meg tudtam volna mindent oldani. Maradt a gyógyszer és a természetes gyógymódok ötvözete. Hol jobban, hol rosszabbul voltam. Boldognak azonban egyáltalán nem mondtam magamat. Már akkor tudtam, hogy mindez azért történik velem, hogy segíteni tudjak másoknak. Akkor nem volt ez akkora vígasz, hiszen többnyire a sötétséget láttam magam körül.  Nagyon féltem a szorongásoldó elhagyásától, és amikor egyik napról a másikra letettem, akkor szédültem, és nem voltam önmagam. Nem ez volt a jó időzítés. Tudtam, hogy még nincs itt az idő. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel. A szorongásos reggeleken is meditáltam és csakrát tisztítottam, imádkoztam. A gyógyszert kiegészítette, majd fel is váltotta a homeopátia. Időközben egyre inkább megismertem önmagamat, a lehetőségeimet és a határtalanságomat. Elkezdett világosodni az életem, és tisztult a jövőképem is. A láthatatlan világ megismerése megadta nekem a gyógyuláshoz vezető utat. Most már teljesen gyógyultnak tartom magam.

Hálás vagyok ezért az útért, még akkor is, ha akkor annyira nehéznek éltem meg. Célom, hogy minél több emberhez eljussak, és megmutassam, hogy van kiút a sötétségből, akkor is, ha jelenleg a kijárat még nem mutatja meg magát.

Születésnap :)

Pont ma egy éve történt, hogy közzétettem az első bejegyzést a blogomon. Kitartónak tartom magam, de nem voltam biztos abban, hogy hosszabb ideig fogom megosztani Veletek a gondolataimat. Szerencsére tévedtem és már egy teljes év eltelt.

Sok mindent történt azóta az életemben és gondolom, ezzel Ti sem vagytok másképp. Minden egyes bejegyzésem megírásával közelebb kerültem önmagamhoz és sokat tanultam az életről és a körülöttem lévő személyekről. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt egy év a megismerésről és a felismerésről szólt.

Köszönöm Nektek, hogy olvastátok a blogot; sok erőt kaptam Tőletek. Köszönet a támogató szavakért és a kritikákért is. Nélkületek nem tudtam volna az elmúlt egy évet megtölteni gondolatokkal. J

Remélem, hogy a továbbiakban is tudjuk egymást tanítani, hiszen a kölcsönösségen sok minden múlik.