Szabadulj meg a szorongástól

Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy miben különbözik ez a könyv a többitől, amelyek szintén a boldogságot tűzik ki célul. Mivel átéltem a szorongás és a pánik legtöbb szintjét (valóban nagyon mélyen voltam), képes vagyok hitelesen megmutatni a kivezető utat.

Bevallom, nem volt egyszerű az írás, különösen az első nagyobb fejezetben, mivel sokszor azt éreztem, hogy újra át kell élnem a szorongást. Az égiek azonban a segítségemre voltak, hiszen tudtam, hogy feladatom ennek a könyvnek a megírása, hogy segíthessek azoknak, akik még nem tapasztalták meg a felszabadult, boldog életet.

Ez nem egy felszínes könyv, aminek az egyszeri elolvasása elhozza a boldogságot. Ez egy olyan könyv, amit be kell építeni a mindennapokba, és szükséges a gyakorlatok elvégzése is, ha igazi szabadságot szeretnél megtapasztalni. Aki gyors útról beszél, az csak hiteget. Viszont, ha megteszed a szükséges lépéseket, akkor meglesz az a biztos alapod, ami szükséges a szavakkal leírhatatlan boldogság megtapasztalásához.

Ehhez először meg kell vizsgálnod a szorongásod alapját, hiszen ezzel porrá tudod zúzni azt. Majd elkezdheted az építkezést, végül pedig megérkezik az élet csodáinak a megtapasztalása. Ezen túl a könyvben segítségedre lesznek az imák és megerősítések is, melyeket beépítve az életedbe, a siker garantált.

A borító színei is a benned lévő belső erőre utalnak, illetve arra, hogy megnyitva magadat az égieknek, határtalan mennyiségű segítségben lesz részed.

Minden céllal történik...

Február 1… Hat éve volt az első pánikrohamom. Tisztán emlékszem arra a napra. Gyönyörű, napsütéses idő volt. Emlékszem, hogy mit ebédeltem, sőt arra is, hogy milyen pulóvert viseltem. Aztán jött az összeomlás, az első kétségbeesett pánik a halálfélelemmel. Azt éreztem, hogy vége az életemnek, és hogy már semmi nem lesz ugyanolyan. Aznap este újabb pánikrohamom volt, és az orvosok a szorongásoldót találták a legmegfelelőbb megoldásnak. Természetesen annyira vágytam arra, hogy jobban legyek, hogy bevettem, de a javulás csak átmeneti volt. 

Hamar a lélek felé fordultam, de azért nem voltam olyan stabil, hogy meg tudtam volna mindent oldani. Maradt a gyógyszer és a természetes gyógymódok ötvözete. Hol jobban, hol rosszabbul voltam. Boldognak azonban egyáltalán nem mondtam magamat. Már akkor tudtam, hogy mindez azért történik velem, hogy segíteni tudjak másoknak. Akkor nem volt ez akkora vígasz, hiszen többnyire a sötétséget láttam magam körül.  Nagyon féltem a szorongásoldó elhagyásától, és amikor egyik napról a másikra letettem, akkor szédültem, és nem voltam önmagam. Nem ez volt a jó időzítés. Tudtam, hogy még nincs itt az idő. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel. A szorongásos reggeleken is meditáltam és csakrát tisztítottam, imádkoztam. A gyógyszert kiegészítette, majd fel is váltotta a homeopátia. Időközben egyre inkább megismertem önmagamat, a lehetőségeimet és a határtalanságomat. Elkezdett világosodni az életem, és tisztult a jövőképem is. A láthatatlan világ megismerése megadta nekem a gyógyuláshoz vezető utat. Most már teljesen gyógyultnak tartom magam.

Hálás vagyok ezért az útért, még akkor is, ha akkor annyira nehéznek éltem meg. Célom, hogy minél több emberhez eljussak, és megmutassam, hogy van kiút a sötétségből, akkor is, ha jelenleg a kijárat még nem mutatja meg magát.

Mágnes vagy!

Csodálatos mágnes vagy, és amit kiadsz magadból, az fog hozzád áramlani. Ha nem is mondod el konkrétan, hogy mit akarsz, csak az érzést árasztod, akkor ugyanazt fogod magadhoz vonzani. Te is vehetsz mágnest magadnak, ahogy én is tettem. Játssz vele minden nap. Képzeld el, hogy az egyik te vagy, a másik pedig a célod, amit szeretnél elérni. Lásd, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, és annyira vonzzák már a másikat, hogy az eggyé válás elkerülhetetlen. Amikor még távolabb vannak, akkor lassabb a vonzás, ezért kell a kezdetekben nagyon odafigyelni a kiáraszott energiákra. De minél inkább közelednek, annál nagyobb az erő, és annál gyorsabb a megvalósulás is. Ha folyamatosan szorongsz, akkor viszont olyan, mintha a két mágnes közé tennél egy taszító pólust, és nem jöhetne létre a megvalósulás. Ezt azonban nem akarhatod. Ha felfedezed akár a gyakorlat közben is ezt a félelem uralta érzést, akkor vegyél néhány mély lélegzetet, és hagyd, hogy a szeretet vegye át a hatalmat a mágnesek játékában és a saját életed játékában is. Ez egy fantasztikus gyakorlat, mivel lekötöd vele a bal agyféltekédet, a jobb pedig közben el tudja képzelni, amint a célod egyre közelebb és közelebb van. Nem kell órákat eltölteni vele, bőven elég, ha néhány szabad percedben kezedbe veszed a mágnest, és játszol a gondolataiddal. Ezzel folyamatosan emlékezteted magad mágnes voltodra, és arra, hogy kikerülhetetlen, hogy az kerüljön közel hozzád, ami energetikailag valójában vagy. 

Az elkerülhetetlen sors

„A világegyetemben mindenki és minden összefügg. Ha tiszta marad a szíved, akkor meglátod a jeleket. Kövesd őket és megismered a sorsod.” – hangzik el egy filmben (bár én nem láttam, de ez a mondat eléggé hatásos).

Az értelmező szótár szerint a sors egy olyan hatalom, amelyről azt gondolják, hogy irányítja az ember életének alakulását. Valamennyi igazságot látok ebben a meghatározásban, de azért szerintem ettől lényegesen összetettebb jelenségről van szó. A sors minden ember életének része a születéstől egészen a halálig. (mármint a test haláláig, mivel a lélek nem hal meg) Sok olyan meggyőződés van, hogy sorsunkat mi magunk választjuk meg a születésünk előtt. Én ezzel teljes mértékben egyetértek, csak az a probléma áll fenn, hogy mikor megszületünk, akkor már nem emlékszünk az erre az életre választott sorsunkra.

Mindannyiunknak vannak nagy álmai, vágyai, melyeket próbálunk megvalósítani az életünk során. Az elérésük után, azonban nem mindig vagyunk elégedettek és nem érezzük, hogy valóban ezt akartuk volna. Ezek az esetek valószínűleg nem tartoznak a sorsszerű események közé.

Aztán ott vannak a negatív események, amelyekkel kapcsolatban gyakran mondjuk, hogy az ’Isten büntet’. Én azonban biztos vagyok abban, hogy a Teremtő jóságos és sosem büntetne meg minket, akiket szeret. Ha már itt tartunk, akkor el kell, hogy mondjam, hogy a bűnben nem is hiszek. Emberek vagyunk és tévedünk, de ezt megbánással ki is tudjuk javítani.  A nehéz élethelyzeteket is mi választjuk, és ebből következik, hogy erőnk is van a továbblépéshez.

Sőt, tovább megyek; mi választjuk ki azokat az embereket is, akikkel találkozunk és hosszabb-rövidebb ideig egy úton megyünk. Ezek nagy része sorsszerű találkozás. Én azt ajánlom nektek, hogy időnként adjatok hálát ezekért a személyekért, mert nélkülük nem lennétek azok, akik most vagytok.

Ha tudatosan figyeljük az érzéseinket, akkor érezhetjük, hogy mi tölt el minket boldogsággal, elégedettséggel. Ha azonban szorongást, félelmet érzékelünk magunkban, akkor biztos, hogy rossz úton járunk, és nem a sorsunkat éljük. Ilyenkor sürgősen változtatni kell az életen és elgondolkodni azon, hogy mi okoz örömet a mindennapjaink során.

Az életet azért kaptuk, hogy boldogok legyünk és örömmel járjuk végig, ezért nincs benne hely olyan tevékenységeknek, amelyek rossz érzéssel töltenek el minket.

Én mindenkinek azt kívánom, hogy az életét a sorsa szerint élje, mert akkor biztos, hogy nem lesz oka panaszra. J