A változás befogadása

Néhány napja az ablakon kitekintve elgondolkodtam. Az időjárás változásait viszonylag könnyen elfogadjuk, sőt, van, amikor ösztönzőleg hat ránk a felfrissülés vagy a melegedés. Még, ha kevésbé pozitív is a változás, akkor is tudjuk, hogy ez a rendje, és az elfogadás állapotába kerülünk. Rögtön felvetődött bennem a kérdés, hogy az élet változásainak miért ellenállunk? Miért van az, hogy a változás közeledtével egyre feszültebbek leszünk, és szinte bele akarunk ragadni a megszokottba, még akkor is, ha az számunkra már régen kedvezőtlen? Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó? Érdemes elgondolkodni rajta, de a válasz számomra egyértelmű.

Természetes valamennyi félelem az újtól, bár én ezt nem is annak nevezném, hanem inkább az ismeretlentől való távolságtartásnak. Amikor valami új kerül az életedbe, biztosan megfigyelted már, hogy előbb távolról figyeled, majd fokozatosan beengeded az életedbe. Mindig fordulj kíváncsi izgatottsággal az új felé. Ha ezt teszed, akkor úgy fogja megmutatni magát neked, amilyen valójában. Ha félelemmel tekintesz rá, akkor viszont a negatív oldalát fogod látni. Mindig a te döntésed, a te nézőpontod az, ami meghatározza, hogy egy új helyzet milyen energiákkal mutatkozik meg. Sőt, én abban hiszek, hogy minden helyzet semleges, és csak a te érzéseid vetítődnek ki rá. Ezt saját tapasztalatból is meg tudom erősíteni. Gondolkodj el, és vizsgáld meg életed különböző területeit. Milyenek voltak attól függően, hogy mit vetítettél ki rájuk. Mivel így bizonyítékot nyert a „hasonló hasonlót vonz” törvénye az életedben, sokkal könnyebb lesz befogadni a hozzád érkező változásokat. 

Ha valamivel kapcsolatban a jót várod el, azt is fogod megkapni. Az új évszakba a legnagyobb jó elvárásával lépj át.

Az elkerülhetetlen sors

„A világegyetemben mindenki és minden összefügg. Ha tiszta marad a szíved, akkor meglátod a jeleket. Kövesd őket és megismered a sorsod.” – hangzik el egy filmben (bár én nem láttam, de ez a mondat eléggé hatásos).

Az értelmező szótár szerint a sors egy olyan hatalom, amelyről azt gondolják, hogy irányítja az ember életének alakulását. Valamennyi igazságot látok ebben a meghatározásban, de azért szerintem ettől lényegesen összetettebb jelenségről van szó. A sors minden ember életének része a születéstől egészen a halálig. (mármint a test haláláig, mivel a lélek nem hal meg) Sok olyan meggyőződés van, hogy sorsunkat mi magunk választjuk meg a születésünk előtt. Én ezzel teljes mértékben egyetértek, csak az a probléma áll fenn, hogy mikor megszületünk, akkor már nem emlékszünk az erre az életre választott sorsunkra.

Mindannyiunknak vannak nagy álmai, vágyai, melyeket próbálunk megvalósítani az életünk során. Az elérésük után, azonban nem mindig vagyunk elégedettek és nem érezzük, hogy valóban ezt akartuk volna. Ezek az esetek valószínűleg nem tartoznak a sorsszerű események közé.

Aztán ott vannak a negatív események, amelyekkel kapcsolatban gyakran mondjuk, hogy az ’Isten büntet’. Én azonban biztos vagyok abban, hogy a Teremtő jóságos és sosem büntetne meg minket, akiket szeret. Ha már itt tartunk, akkor el kell, hogy mondjam, hogy a bűnben nem is hiszek. Emberek vagyunk és tévedünk, de ezt megbánással ki is tudjuk javítani.  A nehéz élethelyzeteket is mi választjuk, és ebből következik, hogy erőnk is van a továbblépéshez.

Sőt, tovább megyek; mi választjuk ki azokat az embereket is, akikkel találkozunk és hosszabb-rövidebb ideig egy úton megyünk. Ezek nagy része sorsszerű találkozás. Én azt ajánlom nektek, hogy időnként adjatok hálát ezekért a személyekért, mert nélkülük nem lennétek azok, akik most vagytok.

Ha tudatosan figyeljük az érzéseinket, akkor érezhetjük, hogy mi tölt el minket boldogsággal, elégedettséggel. Ha azonban szorongást, félelmet érzékelünk magunkban, akkor biztos, hogy rossz úton járunk, és nem a sorsunkat éljük. Ilyenkor sürgősen változtatni kell az életen és elgondolkodni azon, hogy mi okoz örömet a mindennapjaink során.

Az életet azért kaptuk, hogy boldogok legyünk és örömmel járjuk végig, ezért nincs benne hely olyan tevékenységeknek, amelyek rossz érzéssel töltenek el minket.

Én mindenkinek azt kívánom, hogy az életét a sorsa szerint élje, mert akkor biztos, hogy nem lesz oka panaszra. J

Élni vagy félni?

Félek ettől, félek attól, félek a jövőtől. Napi szóhasználatunk nagy részét kiteszi a ’félelem’ szó. Én úgy gondolom, hogy mi magunk generáljuk a félelmet, hiszen Isten alapvetően boldognak teremtett minket. Az egó szeret kombinálni és beindítani egy negatív láncolatot az aggodalmakkal, félelmekkel. Ezzel őt boldoggá tesszük; de el kell döntenünk, hogy az egót, vagy valódi önmagunkat szeretnénk boldoggá tenni.

Az egó egy olyan részünk, amely nem valódi énünk, és szeretne keresztbe tenni az igazi önvalónknak. A félelem az egyik legjobb eszköze, és ezt ki is használja. Talán kemény harcot vív a kettő egymással, de, ha sikerül legyőzni az egót, akkor megkapjuk a valódi békét, boldogságot a külső körülmények figyelembe vétele nélkül.

A tudatosság (mint arról korábban írtam) ebben is segítségünkre lehet. Figyeljük meg a félelmeket és próbáljuk meg átalakítani az ellenkezőjére. Ha a jövőtől való félelem van eluralkodóban, akkor gondoljunk inkább a jövőre egy csodaként, ahol boldogak szabadok és békések vagyunk.

A döntés mindenkinek a saját kezében van.