Az én utam

Olyan sokan tették már fel nekem azt a kérdést, hogy hogyan lettem spirituális, hogy magam is elgondolkodtam rajta. Úgy érzem, hogy nem szükséges mindenre indokot találni, hiszen elég, ha követi az ember a belső útmutatást, és akkor nem tud eltévedni élete útján.

Én is követtem ezt az útmutatást, de természetesen voltak úgynevezett útjelző táblák, melyek segítettek megtalálni a helyes irányt. Ezek az útjelzők nem mindig voltak kellemes események, de mint tudjuk, mindig csak annyit kapunk, amit képesek vagyunk kezelni is.

Mozgássérültként születtem, de soha nem tartottam magam ’másnak’. Bármilyen korlátozottság csak az elmében létezhet. Úgy érzem, hogy mindent meg tudok tenni, sőt sokszor érzem úgy, hogy a világ még tágabb is. Nem zavart, és a mai napig sem zavar az emberek kíváncsiskodó tekintete. Természetesen nekem is voltak kellemetlen élményeim, de ezekkel csak ideig-óráig foglalkoztam. Valahogy mindig éreztem, hogy oka van annak, hogy én így akartam ide születni. Szerencsés vagyok, mert a szeretteim úgy fogadnak el, és szeretnek, ahogy vagyok. Ezért mindig hálás leszek nekik.

7 éves korom óta tanultam hittant, és egyházi középiskolában érettségiztem. A vallásról való tanulás tehát a mindennapjaim része volt. De már gyerekként is éreztem, hogy nem tudok azonosulni a bűnről és a pokolról szóló vallási felfogással. A hittanos jegyzetemben leginkább a reinkarnáció szó fogott meg, de erről sajnos nem tanultunk, csak meg volt említve kötelező elemként.

Aztán évekig nem foglalkoztam a vallással, spiritualitással. Elmentem egy agykontroll tanfolyamra, mivel nehezen kaptam állást, és ez jó segítségnek, kiindulópontnak tűnt. Abban a négy napban nagyon sokat tanultam a gondolat teremtő erejéről és a relaxációról. Sokáig használtam az ott megtanultakat, de mégis azt érzem, hogy nem voltam elég érett ahhoz, hogy a gondolataimat a megfelelő mederbe tereljem.

Aztán egyik napról a másikra pánikrohamaim lettek. Ennek több oka is volt, de tudtam, hogy a spiritualitáshoz, a lélekhez kell menekülnöm megoldásért. Ekkor kezdett el mélyebben érdekelni minden, ami az ezotériához tartozik. Mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért tudom, hogy nem véletlenül akadtam rá egy angyalokkal foglalkozó cikkre, ami reményt adott, hogy én is újra teljesen boldog ember lehetek. Ezek után egyre többet olvastam angyalokról, majd angyaltanfolyamon is részt vettem. Ezzel párhuzamos jött a tarot, majd az angyalkártya, és a hozzá kapcsolódó tanfolyam. Közben egyre jobban lettem, de nem volt még minden tökéletes. Tudtam, hogy valamit még tudnom kell, valamire még fel kell ébrednem.

Mindeközben olyan események történtek az életemben, melyeket nehezen tudtam elfogadni, és a szorongás újra úrrá lett rajtam. Ekkor azonban már tudtam, hogy van kiút ebből az állapotból is. Kipróbáltam több segítséget, a homeopátiás szerektől kezdve, az illóolajokig, rengeteg mindent, amiktől folyamatosan jobban lettem. Már tudtam szorongás nélkül emberek közé járni, és elkezdődhetett a lelkem gyógyítása is.

Ehhez nagyban hozzájárult a virágterápia tanfolyam is, mert végre megértettem, hogy a természet energiája minket, embereket hivatott szolgálni. Éppen ezért kell gyengéden, tisztelettel bánni a minket körülvevő közeli és távoli természettel.

A folyamatos spirituális fejlődést szolgálta és szolgálja a mai napig is az egészséges, tiszta, mesterséges hozzávalóktól mentes étkezés. Ahogy egyre többet fejlődök és haladok ezen az úton, egyre jobban érzem, hogy a természet csodás ajándékaival kell táplálnom magam, hiszen így egyre jobban kapcsolatba tudok lépni a mennyei szférával.

Rengeteg könyv volt ezekben az években a segítségemre. Az egyik legcsodálatosabb könyv, ami jóval több egy egyszer elolvasott isteni üzenetnél, A csodák tanítása. Ebben a könyvben Isten üzenetét olvashatjuk, a második részben pedig gyakorlatokkal fejleszthető a lélek. 365 gyakorlat található a könyvben, ami segít helyreállítani a gondolkodásunkat. Most másodjára végzem a gyakorlatokat, és bizton állítom, hogy képes meggyógyítani az életet, ha az ember nyitottan áll hozzá. 

Összességében elmondható, hogy az életemben lévő nehézségek, akadályok mutatták meg nekem, hogy én vagyok egyedül felelős az életemért, és nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Kaphatok égi segítséget, ha kérek, de felelős csak én vagyok. A tudatosság fontossága a legnagyobb felismerés, amit eddig felfedeztem. 

Mindennapi 'kenyerünk' az öröm

Gondolkodtatok már azon, hogy minek tudtok örülni egy napotokban? Van egyáltalán olyan pár percetek, amikor úgy érzitek, hogy tele vagytok életörömmel? Úgy gondolom, hogy a mai világban ez egy nagy probléma. Csak tesszük a napi rutint és nem éljük meg a pillanatot. Mindennapjaink alapját kellene, hogy jelentse az öröm, mert olyan energiákat szabadít fel, amelyek által teljessé válik az élet. 

Ízlelgessétek a szót, hogy életöröm! Mondjátok ki és figyeljétek a reakciót. J Ugye, hogy mosolyt csal az arcotokra és máris jobb a kedvetek? Milyen jó is lenne a nap nagy részét ebben az állapotban eltölteni. Van egy jó hírem, ez nagyban rajtatok áll. A legkisebb napi teendőnkben is lehet örömet lelni, és, ha erre többször felfigyelünk, akkor automatizmussá fog válni.

Annyi minden okozhat örömöt az embernek. A reggeli napsütés, a sárguló falevél, egy mosolygós kisgyerek, a kávé illata, egy séta; mind mosolyra készteti az embert, ha tudatosan megéli ezen eseményeket. A sort még rengeteg dologgal lehetne folytatni; de mivel ez személyiségfüggő, ezért mindenkinek magának kell feltennie a kérdést, hogy mi okoz neki örömet. 

A munkáját elveszítő ember is megláthatja a lehetőséget az adott helyzetben, hiszen ez idő alatt tanulhat és lehet, hogy sokkal jobb munkát talál, amiben valóban örömét leli. Egy betegség olyan életmódváltásra sarkallhatja az adott személyt, ami az életét pozitív irányban változtathatja meg. Mindennek megvan az örömmel teli oldala is.

Nem igazán szeretném a témát tovább boncolgatni. Mindenkinek saját magának kell meghoznia a döntést, hogy mennyire akarja az életét örömmel megtölteni, és mit hajlandó megtenni ennek érdekében. Fedezzük fel az eredendően bennünk lévő örömöt! J

Élni vagy félni?

Félek ettől, félek attól, félek a jövőtől. Napi szóhasználatunk nagy részét kiteszi a ’félelem’ szó. Én úgy gondolom, hogy mi magunk generáljuk a félelmet, hiszen Isten alapvetően boldognak teremtett minket. Az egó szeret kombinálni és beindítani egy negatív láncolatot az aggodalmakkal, félelmekkel. Ezzel őt boldoggá tesszük; de el kell döntenünk, hogy az egót, vagy valódi önmagunkat szeretnénk boldoggá tenni.

Az egó egy olyan részünk, amely nem valódi énünk, és szeretne keresztbe tenni az igazi önvalónknak. A félelem az egyik legjobb eszköze, és ezt ki is használja. Talán kemény harcot vív a kettő egymással, de, ha sikerül legyőzni az egót, akkor megkapjuk a valódi békét, boldogságot a külső körülmények figyelembe vétele nélkül.

A tudatosság (mint arról korábban írtam) ebben is segítségünkre lehet. Figyeljük meg a félelmeket és próbáljuk meg átalakítani az ellenkezőjére. Ha a jövőtől való félelem van eluralkodóban, akkor gondoljunk inkább a jövőre egy csodaként, ahol boldogak szabadok és békések vagyunk.

A döntés mindenkinek a saját kezében van.  

Tudatossággal egy jobb életért

Tud – tudat – tudatos – tudatosság… A szótő is nagy jelentéssel bír, de a képzett szó adja meg jelen esetben a valódi jelentést. Nem elég valamit tudni; ha nem vagyunk tudatosak az adott dologgal kapcsolatban, akkor tudásunk keveset ér. 

Tudjuk, hogy testünknek az a legjobb, ha mélyeket és nyugodtan lélegzünk, de sokszor mégsem így teszünk és a stressz tüneteit vesszük észre magunkon. Ha szeretnénk elindulni a tudatosság útján, akkor érdemes a fizikai tudatosságal kezdeni. 

Sokan tudjuk, hogy gondolataink energiák, melyek megteremtik a valóságunkat. Olyan energiák, melyeket mi magunk hozunk létre és szabad akartunkban áll, hogy másképp gondolkodjunk. Sokszor olyan egyszerű belekerülni egy negatív spirálba, de utána nem kellene csodálkozni, ha nem az általunk várt pozitív dolgok történnek. Ha tudatosan figyeljük a gondolatainkat, akkor hamarosan természetessé válik az optimista gondolkodásmód.

Az érzelmeinkkel ugyanaz a helyzet, mint a testünkkel és a gondolatainkkal. Ha tudatosan megfigyeljük és pozitívvá változtatjuk az érzéseinket, akkor cserébe csodás érzelmeket fogunk visszakapni.

Megéri tudatossá válnunk az élet minden területén, hiszen ezáltal csodákkal telivé varázsolhatjuk az életünket.