A világ változása...

Manapság egyre nagyobb különbséget érzünk a világban. Egyre nagyobb az űr az emberek között, és aki érzékeny erre, az hajlamos visszahúzódni, és inkább a saját kis világát kialakítani. Változnak a családi, baráti kapcsolatok, de minden egyéb is. Egyre különbözőbbé válnak a világnézetek, és ezt egyre kevésbé lehet már csökkenteni.

Elindult a világ egy spirituális gyógyulás felé, és azok, akik ezt nem fogadják be, egyre inkább süllyednek. Hála az égieknek, ott az emelkedés oldala is, és most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol egyre nagyobb a felelősség, hogy a példánkkal megmutassuk, hogy mennyivel jobb az emelkedett világban, és mennyivel több a lehetőség a boldogságra, a csodák megtalálására.

Én, személy szerint nagyon is érzem a változást. Nem is hasonlítok szemléletben arra az emberre, aki 7-8 éve voltam. Teljesen másképp képzeltem el a világ működését, és most már tudom, hogy felelősségem van a saját életemért. Ez időnként nyomást gyakorol rám, mivel tudom, hogy az élet történései többnyire rajtam múlnak (de azért vannak külső tényezők is). Szeretem a feladatot, amit kaptam az égiektől, és igyekszem minél többekhez eljuttatni a felemelkedés lehetőségét. Arra kérlek, hogy te is vállald a szerepedet, és ne add fel azért, mert mások nehezen fogadnak el. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Emelkedj fel, és éld meg a legnagyobb csodákat!

Ez elment vadászni....

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!

Ugye mindannyian hallottuk gyerekkorunkban a fent látott mondókát? Talán már unalmasnak is tartottuk, de a mélyebb jelentését (bár az is lehet, hogy belemagyarázom; de a végeredmény szempontjából lényegtelen) valószínűleg nem ismertük fel.

Én úgy gondolom, hogy az egész élet alapja, amit felfoghatunk egy játéknak is, a munkamegosztás. Elég csak a szűkebb környezetünkben szétnézni ahhoz, hogy észrevegyük, hogy mindenki másban jó. Egyikünk bölcsész beállítottságú, amíg a másik ezermester, a harmadik pedig lehet művészlélek. Ez az élet szépsége, hogy mindannyian mások vagyunk és éppen ezért ilyen színes a körülöttünk lévő világ.

Néha nehéz elfogadni, hogy mások annyira különböznek tőlünk, és nem értenek meg minket, de gondoljunk csak bele, hogy milyen unalmas lenne az élet, ha mindenhol a saját képmásunkkal találkoznánk.

Merjünk mások lenni és fogadjuk el mások másságát is. J