Valóban szerencse?

Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék. Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam. Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják látni mások.

A világ változása...

Manapság egyre nagyobb különbséget érzünk a világban. Egyre nagyobb az űr az emberek között, és aki érzékeny erre, az hajlamos visszahúzódni, és inkább a saját kis világát kialakítani. Változnak a családi, baráti kapcsolatok, de minden egyéb is. Egyre különbözőbbé válnak a világnézetek, és ezt egyre kevésbé lehet már csökkenteni.

Elindult a világ egy spirituális gyógyulás felé, és azok, akik ezt nem fogadják be, egyre inkább süllyednek. Hála az égieknek, ott az emelkedés oldala is, és most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol egyre nagyobb a felelősség, hogy a példánkkal megmutassuk, hogy mennyivel jobb az emelkedett világban, és mennyivel több a lehetőség a boldogságra, a csodák megtalálására.

Én, személy szerint nagyon is érzem a változást. Nem is hasonlítok szemléletben arra az emberre, aki 7-8 éve voltam. Teljesen másképp képzeltem el a világ működését, és most már tudom, hogy felelősségem van a saját életemért. Ez időnként nyomást gyakorol rám, mivel tudom, hogy az élet történései többnyire rajtam múlnak (de azért vannak külső tényezők is). Szeretem a feladatot, amit kaptam az égiektől, és igyekszem minél többekhez eljuttatni a felemelkedés lehetőségét. Arra kérlek, hogy te is vállald a szerepedet, és ne add fel azért, mert mások nehezen fogadnak el. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Emelkedj fel, és éld meg a legnagyobb csodákat!

A szürkéből a fénybe

Mi, emberek, sokszor szeretnénk csak a legjobbat az életünkbe, de egy olyan világban élünk, amikor meg kell tapasztalnunk szürkét is ahhoz, hogy értékelni tudjuk a színeket. A szabad akaratunk által viszont eldönthetjük, hogy hogyan reagálunk a szürkébb időszakokra. Belesüppedhetünk a negatív érzelmekbe, de megtalálhatjuk benne a lehetőséget is a fejlődésre. Ha tudjuk, hogy mit jelent a rossz, akkor a jót is sokkal jobban fogjuk tudni értékelni. Ha csak pozitív események történnének az életben, akkor azok olyan természetessé válnának, hogy nem tudnánk átérezni az érzelmi magasságokat sem. Ha hálát tudunk adni a legsötétebb helyzetekben is, akkor olyan apró fényvillanások fognak megmutatkozni, melyek elvezetnek minket a teljes világosságba, a színek világába.

Biztos, hogy neked is voltak már ilyen időszakaid, de mostantól legyél tudatos, és ne engedd, hogy ott maradj a szürkeségben. Tanuld meg, amit kell, majd emelkedj felül, és éld meg a csodákat.

A különbségek

Egy olyan világban élünk, ahol egyre nagyobb a különbség nők és férfiak között. A különbség természetes, de amikor közös célokról van szó, akkor mégis megoldatlan problémává válik. Mi, nők nagyot változtunk az elmúlt években. Eljött az önmagunkra ébredés ideje, amikor már nem elégszünk meg az átlagossal, hanem mélyebb megértésre, mélyebb célokra vágyunk. Természetesen, közülünk is vannak, akik nem mernek változtatni, és inkább benne maradnak az állóvízben. Nem vagyunk tökéletesek, nem szeretném ezt sugallni.  Kedves férfiak, mégis szeretnélek megkérni benneteket nőtársaim nevében, hogy merjetek változtatni. Merjetek meglépni olyan lépéseket, melyek félelmetesnek tűnnek. Általuk található meg a legnagyobb boldogság, higgyétek el nekünk. Merjétek felismerni a céljaitokat, vágyaitokat. Merjétek kimutatni az érzéseiteket, és merjétek elmondani a valódi véleményeket. Ne viseljetek álarcot, hanem mutassátok meg a valódi önmagatokat. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű, mert mi már megtapasztaltuk, hogy ki kell lépni a komfortzónából a valódi boldogság megtapasztalásáért. Mi csak annyit tudunk tenni, hogy készen állunk segíteni, de a lépéseket nektek kell megtenni. Büszkék leszünk rátok, ha mertek változtatni.

Minden céllal történik...

Február 1… Hat éve volt az első pánikrohamom. Tisztán emlékszem arra a napra. Gyönyörű, napsütéses idő volt. Emlékszem, hogy mit ebédeltem, sőt arra is, hogy milyen pulóvert viseltem. Aztán jött az összeomlás, az első kétségbeesett pánik a halálfélelemmel. Azt éreztem, hogy vége az életemnek, és hogy már semmi nem lesz ugyanolyan. Aznap este újabb pánikrohamom volt, és az orvosok a szorongásoldót találták a legmegfelelőbb megoldásnak. Természetesen annyira vágytam arra, hogy jobban legyek, hogy bevettem, de a javulás csak átmeneti volt. 

Hamar a lélek felé fordultam, de azért nem voltam olyan stabil, hogy meg tudtam volna mindent oldani. Maradt a gyógyszer és a természetes gyógymódok ötvözete. Hol jobban, hol rosszabbul voltam. Boldognak azonban egyáltalán nem mondtam magamat. Már akkor tudtam, hogy mindez azért történik velem, hogy segíteni tudjak másoknak. Akkor nem volt ez akkora vígasz, hiszen többnyire a sötétséget láttam magam körül.  Nagyon féltem a szorongásoldó elhagyásától, és amikor egyik napról a másikra letettem, akkor szédültem, és nem voltam önmagam. Nem ez volt a jó időzítés. Tudtam, hogy még nincs itt az idő. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel. A szorongásos reggeleken is meditáltam és csakrát tisztítottam, imádkoztam. A gyógyszert kiegészítette, majd fel is váltotta a homeopátia. Időközben egyre inkább megismertem önmagamat, a lehetőségeimet és a határtalanságomat. Elkezdett világosodni az életem, és tisztult a jövőképem is. A láthatatlan világ megismerése megadta nekem a gyógyuláshoz vezető utat. Most már teljesen gyógyultnak tartom magam.

Hálás vagyok ezért az útért, még akkor is, ha akkor annyira nehéznek éltem meg. Célom, hogy minél több emberhez eljussak, és megmutassam, hogy van kiút a sötétségből, akkor is, ha jelenleg a kijárat még nem mutatja meg magát.

Megélheted a szerelem csodáját!

Mostanában két típusú emberrel találkozom. Az egyik azt érzi, hogy megtalálta élete szerelmét, és minden a helyén van, boldog szerelemben él. A másik az, aki csak tűr a nehézségekkel teli kapcsolatában, és nem mer változtatni, vagy aki már hosszú ideje a társát szeretné megtalálni. Két annyira élesen elkülönülő út mutatkozik meg, hogy elgondolkodtam a miértjén és a lehetőségeken.

Az biztos, hogy mióta ezzel a hivatással foglalkozom, mindig a szerelem volt a legfontosabb téma, és ez okozta a legnagyobb kérdéseket is. Rengeteg helyzetet ismertem meg, láttam át, és egyértelművé vált, hogy csak az lett igazán boldog, aki a legjobbra várt, és nem sajnálta sem az időt, sem az energiát, hogy bevonzza azt az életébe. Meg lehet állapodni az átlagossal, vagy bele lehet beszélni, hogy az mégis több az átlagnál, és boldogságot okoz. Egy idő után azonban a saját magunknak adott hazugságok is felszínre kerülnek, és megmutatják az igazságot. Ekkor pedig szembe kell nézni a valósággal, a saját választásoddal. Fel kell tenni a kérdést, hogy mivel tudsz elégedett lenni? Ha boldogságot szánsz magadnak, akkor a szerelemben is a legjobbra kell törekedned. Sokan nem szeretnek várakozni, és te is egy lehetsz közülük, de a türelem többnyire elhozza a hozzá fűzött reményeket. Sok tényezőnek kell a helyére kerülni, amíg két lélek egymásra talál a fizikai síkon. Ezt nem tudod irányítani, illetve csak a saját életeddel kapcsolatos történéseket. Nagy haladást érhetsz el így is, de természetesen ez még nem elég a beteljesüléshez. A másik félre is szükség van, aki nem biztos, hogy annyira tudatos, mint te vagy. 

Engedj időt a helyzetnek, hogy kibontakozzon, illetve egy rossz kapcsolat esetében, megoldódjon. Ha rám hallgatsz, akkor nem egy konkrét személyt akarsz az életedbe vonzani, illetve egy konkrét megoldást megteremteni, hanem egy csodálatos érzést, ami folyamatosan áramlik, a legnagyobb boldogságot magával hozva.

Mágnes vagy!

Csodálatos mágnes vagy, és amit kiadsz magadból, az fog hozzád áramlani. Ha nem is mondod el konkrétan, hogy mit akarsz, csak az érzést árasztod, akkor ugyanazt fogod magadhoz vonzani. Te is vehetsz mágnest magadnak, ahogy én is tettem. Játssz vele minden nap. Képzeld el, hogy az egyik te vagy, a másik pedig a célod, amit szeretnél elérni. Lásd, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, és annyira vonzzák már a másikat, hogy az eggyé válás elkerülhetetlen. Amikor még távolabb vannak, akkor lassabb a vonzás, ezért kell a kezdetekben nagyon odafigyelni a kiáraszott energiákra. De minél inkább közelednek, annál nagyobb az erő, és annál gyorsabb a megvalósulás is. Ha folyamatosan szorongsz, akkor viszont olyan, mintha a két mágnes közé tennél egy taszító pólust, és nem jöhetne létre a megvalósulás. Ezt azonban nem akarhatod. Ha felfedezed akár a gyakorlat közben is ezt a félelem uralta érzést, akkor vegyél néhány mély lélegzetet, és hagyd, hogy a szeretet vegye át a hatalmat a mágnesek játékában és a saját életed játékában is. Ez egy fantasztikus gyakorlat, mivel lekötöd vele a bal agyféltekédet, a jobb pedig közben el tudja képzelni, amint a célod egyre közelebb és közelebb van. Nem kell órákat eltölteni vele, bőven elég, ha néhány szabad percedben kezedbe veszed a mágnest, és játszol a gondolataiddal. Ezzel folyamatosan emlékezteted magad mágnes voltodra, és arra, hogy kikerülhetetlen, hogy az kerüljön közel hozzád, ami energetikailag valójában vagy.