Miértek helyett hit

Sokan azt hiszik, hogy az életem tökéletes, hiszen mindig mosolygok, és megpróbálom meglátni a jót még a legtöbb nehéz napban is. Nekem is van olyan területe az életemnek, amely már évek óta szinte egy helyben toporog, és nem látom a megoldást. Nálam is megtörténik, hogy kiborulok az ilyen helyzet miatt, és azokat a kérdéseket ismételgetem, amelyek a lelkemben vannak. Miért nem látom a megoldást? Másnak miért sikerül? Másnak miért könnyebb? Természetesen nem kapom meg a választ, de időnként muszáj kidühöngeni magam, mert nem szabad engedni, hogy a negatív energiák bennünk maradjanak.

De egy valamire megtanít ez a helyzet, ami nem más, mint a hit fontossága. Ebben az évben már kevesebb a „miért” bennem, viszont egyre nagyobb a hit. Folyamatosan megadom az égieknek az engedélyt, hogy fentről irányítsák a helyzetet, és hozzák el számomra a legjobb megoldást. Amikor érzem, hogy jönnének a kérdések, akkor az égi barátaimra gondolok, akiket megbíztam, hogy a legjobbat hozzák el hozzám.

Ellentétek

Manapság hatalmas ellentéteket élhetünk meg a magánéletünkben, de a sokkal tágabb környezetünkben is. Mivel ezt a bejegyzést olvasod, biztos vagyok benne, hogy neked is van hasonló tapasztalatod. 

Az érzékeny lelkeket még jobban meg tudják viselni ezek az ellentétek. Mivel a világon egyre nő azoknak a száma, akik szeretnék a lelküket tudatosan ápolni, ezért a másik oldal is intenzíven jelen van, hiszen nem akarja, hogy elveszítse ezt a csatát. Te, aki szeretnél egyre magasabbra jutni, nem is gondolod azt, hogy ezzel milyen ellentéteket indítasz be magad körül. Nem mindenki szereti látni a magasságot, hiszen ez azt jelenti, hogy ő is képes lenne a felemelkedésre. De ne húzzanak vissza ezek az emberek, hiszen te már elindultál a tudatos fejlődés útján, és így tud az életed is egyre boldogabbá válni. Érzékeny lelked nem biztos, hogy könnyen nemet tud mondani, és ki tud állni magáért, pedig jobb, ha ezt is elsajátítod, hiszen valószínű, hogy manapság szükséged lesz rá. 

A spirituális lélek nem gyenge lelket jelent, hanem egy határozottan erős lelket, akit a szeretet vezérel az útján. Ezt soha ne felejtsd el, hiszen ez a szeretet a legfényesebb csillag, amely vezet az utadon.

Valóban szerencse?

Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék. Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam. Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják látni mások.

A világ változása...

Manapság egyre nagyobb különbséget érzünk a világban. Egyre nagyobb az űr az emberek között, és aki érzékeny erre, az hajlamos visszahúzódni, és inkább a saját kis világát kialakítani. Változnak a családi, baráti kapcsolatok, de minden egyéb is. Egyre különbözőbbé válnak a világnézetek, és ezt egyre kevésbé lehet már csökkenteni.

Elindult a világ egy spirituális gyógyulás felé, és azok, akik ezt nem fogadják be, egyre inkább süllyednek. Hála az égieknek, ott az emelkedés oldala is, és most egy olyan szakaszban vagyunk, ahol egyre nagyobb a felelősség, hogy a példánkkal megmutassuk, hogy mennyivel jobb az emelkedett világban, és mennyivel több a lehetőség a boldogságra, a csodák megtalálására.

Én, személy szerint nagyon is érzem a változást. Nem is hasonlítok szemléletben arra az emberre, aki 7-8 éve voltam. Teljesen másképp képzeltem el a világ működését, és most már tudom, hogy felelősségem van a saját életemért. Ez időnként nyomást gyakorol rám, mivel tudom, hogy az élet történései többnyire rajtam múlnak (de azért vannak külső tényezők is). Szeretem a feladatot, amit kaptam az égiektől, és igyekszem minél többekhez eljuttatni a felemelkedés lehetőségét. Arra kérlek, hogy te is vállald a szerepedet, és ne add fel azért, mert mások nehezen fogadnak el. Csodálatos vagy úgy, ahogy vagy. Emelkedj fel, és éld meg a legnagyobb csodákat!

A szürkéből a fénybe

Mi, emberek, sokszor szeretnénk csak a legjobbat az életünkbe, de egy olyan világban élünk, amikor meg kell tapasztalnunk szürkét is ahhoz, hogy értékelni tudjuk a színeket. A szabad akaratunk által viszont eldönthetjük, hogy hogyan reagálunk a szürkébb időszakokra. Belesüppedhetünk a negatív érzelmekbe, de megtalálhatjuk benne a lehetőséget is a fejlődésre. Ha tudjuk, hogy mit jelent a rossz, akkor a jót is sokkal jobban fogjuk tudni értékelni. Ha csak pozitív események történnének az életben, akkor azok olyan természetessé válnának, hogy nem tudnánk átérezni az érzelmi magasságokat sem. Ha hálát tudunk adni a legsötétebb helyzetekben is, akkor olyan apró fényvillanások fognak megmutatkozni, melyek elvezetnek minket a teljes világosságba, a színek világába.

Biztos, hogy neked is voltak már ilyen időszakaid, de mostantól legyél tudatos, és ne engedd, hogy ott maradj a szürkeségben. Tanuld meg, amit kell, majd emelkedj felül, és éld meg a csodákat.

A különbségek

Egy olyan világban élünk, ahol egyre nagyobb a különbség nők és férfiak között. A különbség természetes, de amikor közös célokról van szó, akkor mégis megoldatlan problémává válik. Mi, nők nagyot változtunk az elmúlt években. Eljött az önmagunkra ébredés ideje, amikor már nem elégszünk meg az átlagossal, hanem mélyebb megértésre, mélyebb célokra vágyunk. Természetesen, közülünk is vannak, akik nem mernek változtatni, és inkább benne maradnak az állóvízben. Nem vagyunk tökéletesek, nem szeretném ezt sugallni.  Kedves férfiak, mégis szeretnélek megkérni benneteket nőtársaim nevében, hogy merjetek változtatni. Merjetek meglépni olyan lépéseket, melyek félelmetesnek tűnnek. Általuk található meg a legnagyobb boldogság, higgyétek el nekünk. Merjétek felismerni a céljaitokat, vágyaitokat. Merjétek kimutatni az érzéseiteket, és merjétek elmondani a valódi véleményeket. Ne viseljetek álarcot, hanem mutassátok meg a valódi önmagatokat. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű, mert mi már megtapasztaltuk, hogy ki kell lépni a komfortzónából a valódi boldogság megtapasztalásáért. Mi csak annyit tudunk tenni, hogy készen állunk segíteni, de a lépéseket nektek kell megtenni. Büszkék leszünk rátok, ha mertek változtatni.

Minden céllal történik...

Február 1… Hat éve volt az első pánikrohamom. Tisztán emlékszem arra a napra. Gyönyörű, napsütéses idő volt. Emlékszem, hogy mit ebédeltem, sőt arra is, hogy milyen pulóvert viseltem. Aztán jött az összeomlás, az első kétségbeesett pánik a halálfélelemmel. Azt éreztem, hogy vége az életemnek, és hogy már semmi nem lesz ugyanolyan. Aznap este újabb pánikrohamom volt, és az orvosok a szorongásoldót találták a legmegfelelőbb megoldásnak. Természetesen annyira vágytam arra, hogy jobban legyek, hogy bevettem, de a javulás csak átmeneti volt. 

Hamar a lélek felé fordultam, de azért nem voltam olyan stabil, hogy meg tudtam volna mindent oldani. Maradt a gyógyszer és a természetes gyógymódok ötvözete. Hol jobban, hol rosszabbul voltam. Boldognak azonban egyáltalán nem mondtam magamat. Már akkor tudtam, hogy mindez azért történik velem, hogy segíteni tudjak másoknak. Akkor nem volt ez akkora vígasz, hiszen többnyire a sötétséget láttam magam körül.  Nagyon féltem a szorongásoldó elhagyásától, és amikor egyik napról a másikra letettem, akkor szédültem, és nem voltam önmagam. Nem ez volt a jó időzítés. Tudtam, hogy még nincs itt az idő. Arra azonban nagyon büszke vagyok, hogy nem adtam fel. A szorongásos reggeleken is meditáltam és csakrát tisztítottam, imádkoztam. A gyógyszert kiegészítette, majd fel is váltotta a homeopátia. Időközben egyre inkább megismertem önmagamat, a lehetőségeimet és a határtalanságomat. Elkezdett világosodni az életem, és tisztult a jövőképem is. A láthatatlan világ megismerése megadta nekem a gyógyuláshoz vezető utat. Most már teljesen gyógyultnak tartom magam.

Hálás vagyok ezért az útért, még akkor is, ha akkor annyira nehéznek éltem meg. Célom, hogy minél több emberhez eljussak, és megmutassam, hogy van kiút a sötétségből, akkor is, ha jelenleg a kijárat még nem mutatja meg magát.