Az én utam

Olyan sokan tették már fel nekem azt a kérdést, hogy hogyan lettem spirituális, hogy magam is elgondolkodtam rajta. Úgy érzem, hogy nem szükséges mindenre indokot találni, hiszen elég, ha követi az ember a belső útmutatást, és akkor nem tud eltévedni élete útján.

Én is követtem ezt az útmutatást, de természetesen voltak úgynevezett útjelző táblák, melyek segítettek megtalálni a helyes irányt. Ezek az útjelzők nem mindig voltak kellemes események, de mint tudjuk, mindig csak annyit kapunk, amit képesek vagyunk kezelni is.

Mozgássérültként születtem, de soha nem tartottam magam ’másnak’. Bármilyen korlátozottság csak az elmében létezhet. Úgy érzem, hogy mindent meg tudok tenni, sőt sokszor érzem úgy, hogy a világ még tágabb is. Nem zavart, és a mai napig sem zavar az emberek kíváncsiskodó tekintete. Természetesen nekem is voltak kellemetlen élményeim, de ezekkel csak ideig-óráig foglalkoztam. Valahogy mindig éreztem, hogy oka van annak, hogy én így akartam ide születni. Szerencsés vagyok, mert a szeretteim úgy fogadnak el, és szeretnek, ahogy vagyok. Ezért mindig hálás leszek nekik.

7 éves korom óta tanultam hittant, és egyházi középiskolában érettségiztem. A vallásról való tanulás tehát a mindennapjaim része volt. De már gyerekként is éreztem, hogy nem tudok azonosulni a bűnről és a pokolról szóló vallási felfogással. A hittanos jegyzetemben leginkább a reinkarnáció szó fogott meg, de erről sajnos nem tanultunk, csak meg volt említve kötelező elemként.

Aztán évekig nem foglalkoztam a vallással, spiritualitással. Elmentem egy agykontroll tanfolyamra, mivel nehezen kaptam állást, és ez jó segítségnek, kiindulópontnak tűnt. Abban a négy napban nagyon sokat tanultam a gondolat teremtő erejéről és a relaxációról. Sokáig használtam az ott megtanultakat, de mégis azt érzem, hogy nem voltam elég érett ahhoz, hogy a gondolataimat a megfelelő mederbe tereljem.

Aztán egyik napról a másikra pánikrohamaim lettek. Ennek több oka is volt, de tudtam, hogy a spiritualitáshoz, a lélekhez kell menekülnöm megoldásért. Ekkor kezdett el mélyebben érdekelni minden, ami az ezotériához tartozik. Mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért tudom, hogy nem véletlenül akadtam rá egy angyalokkal foglalkozó cikkre, ami reményt adott, hogy én is újra teljesen boldog ember lehetek. Ezek után egyre többet olvastam angyalokról, majd angyaltanfolyamon is részt vettem. Ezzel párhuzamos jött a tarot, majd az angyalkártya, és a hozzá kapcsolódó tanfolyam. Közben egyre jobban lettem, de nem volt még minden tökéletes. Tudtam, hogy valamit még tudnom kell, valamire még fel kell ébrednem.

Mindeközben olyan események történtek az életemben, melyeket nehezen tudtam elfogadni, és a szorongás újra úrrá lett rajtam. Ekkor azonban már tudtam, hogy van kiút ebből az állapotból is. Kipróbáltam több segítséget, a homeopátiás szerektől kezdve, az illóolajokig, rengeteg mindent, amiktől folyamatosan jobban lettem. Már tudtam szorongás nélkül emberek közé járni, és elkezdődhetett a lelkem gyógyítása is.

Ehhez nagyban hozzájárult a virágterápia tanfolyam is, mert végre megértettem, hogy a természet energiája minket, embereket hivatott szolgálni. Éppen ezért kell gyengéden, tisztelettel bánni a minket körülvevő közeli és távoli természettel.

A folyamatos spirituális fejlődést szolgálta és szolgálja a mai napig is az egészséges, tiszta, mesterséges hozzávalóktól mentes étkezés. Ahogy egyre többet fejlődök és haladok ezen az úton, egyre jobban érzem, hogy a természet csodás ajándékaival kell táplálnom magam, hiszen így egyre jobban kapcsolatba tudok lépni a mennyei szférával.

Rengeteg könyv volt ezekben az években a segítségemre. Az egyik legcsodálatosabb könyv, ami jóval több egy egyszer elolvasott isteni üzenetnél, A csodák tanítása. Ebben a könyvben Isten üzenetét olvashatjuk, a második részben pedig gyakorlatokkal fejleszthető a lélek. 365 gyakorlat található a könyvben, ami segít helyreállítani a gondolkodásunkat. Most másodjára végzem a gyakorlatokat, és bizton állítom, hogy képes meggyógyítani az életet, ha az ember nyitottan áll hozzá. 

Összességében elmondható, hogy az életemben lévő nehézségek, akadályok mutatták meg nekem, hogy én vagyok egyedül felelős az életemért, és nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Kaphatok égi segítséget, ha kérek, de felelős csak én vagyok. A tudatosság fontossága a legnagyobb felismerés, amit eddig felfedeztem. 

Bárcsak megtörténne…

Nagyon sokszor hallom mostanában, hogy magukat optimista gondolkodónak tartó személyek azt mondják, hogy bárcsak velük is történne valami jó. Amíg ez a gondolat beférkőzik a fejedbe, addig folyamatosan csak a hiányt éled meg. Ezzel a cselekedettel pedig még több hiányt fog vonzani az életedbe, a hasonló hasonlót vonz elmélete alapján.

Mivel felelősséged van a saját életed iránt, ezért rajtad múlik, hogy mi fog történni az életedben. Ha valamit nagyon akarsz, akkor a ’bárcsak…’ mondat helyett inkább vizualizálj, mondj megerősítéseket, és cselekedj a vágyaid megvalósulása érdekében.

Senkinek nem hullik az ölébe a csoda csak úgy, minden erőfeszítés nélkül. Sokszor nem látod, hogy mások mennyi mindent megtettek, hogy elérjék mindazt, amit szeretnének, hiszen csak a végeredményt látod. Tétlenül várni az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a saját életed ellen. Viszont, ha a gondolataidat, érzéseidet, szavaidat és tetteidet egyensúlyba hozod a vágyaiddal, akkor te is azon ’szerencsések’ közé fogsz tartozni, akiket sokan irigyelnek. 

A valódi húsvét

A húsvét előtti napokban sok szó esik a szenvedésről, fájdalomról. Sok helyen megörökítik Jézus szenvedéstörténetét, és ebből a hétből ez az esemény kerül a leghangsúlyosabb helyre. Nem tagadható, hogy megtörtént, hiszen mindez bizonyított tény. A kérdés inkább az, hogy mit is ünneplünk, illetve mire is emlékezünk ezen a héten. A keresztre feszítés nem a végső pontja ennek a hétnek, hiszen ott van a feltámadás napja is, ami örömmel és megújulással jár. Sokan azt tanultuk meg régen, hogy ennek a hétnek szomorúnak kell lennie, hiszen a szenvedésre emlékezünk. Nekem az a véleményem, hogy pont az ellentéte igaz. Örömmel telinek kell lennie ezeknek a napoknak, hiszen megtörtént a feltámadás, és ez reményt ad mindannyiunknak. A csodák tanítása című könyv nagy igazságot ír erről, és ezt szeretném megosztani veletek:

„Ne azzal töltsük ezt a hetet, hogy Isten fiának megfeszíttetésén merengünk, ünnepeljük inkább boldogan a megszabadulását. Mert a Húsvét nem a fájdalom, hanem a béke jele. A meggyilkolt Krisztusnak nincs értelme. … Ez a hét pálmaágakkal veszi kezdetét, és liliomokkal, az Isten fiának ártatlanságát jelző fehér és szent virágokkal ér véget. … Ezen a héten az életet ünnepeljük, nem a halált.”

Kívánom, hogy mindenki lelkét a szeretet, az öröm és a béke járja át. 

Újulj meg a tavasszal együtt

Mindannyian örülünk a tavasznak, hiszen minden színesebbé, vidámabbá válik. A tél szürkesége, egyhangúsága után megváltásnak érezzük a tavasz csodáit.

Mindennek megvan a maga oka, még a tél hidegének, szürkeségének is. Ekkor a természet, és az ember is pihen, regenerálódik. Felkészül új életszakaszának tavaszára, a virághozásra, és a későbbiekben a termések hozására is.

Ha nem pihennénk, hanem folyamatosan csak teremtenénk, hamar kimerülnének az erőkészleteink. Gondoljunk csak az alvásra; erre is szükségünk van egy kimerítő nap után, hogy a kihívásokat újult erővel tudjuk kezelni.

A természet is újult erővel várja a tavaszt, hogy képes legyen kezelni minden nehézséget, ami gátolja vagy hátráltatja a virágzást. Kibírja a tavaszi fagyot, az erős szelet, és a fénynélküliséget is. Rendelkezik annyi erővel, hogy minden kihívás ellenére is megmutassa virágát, majd pedig a termését.

Vegyünk példát a fákról, a virágokról, akik nem aggódnak, hiszen tudják, hogy a virágzás nem maradhat el, akármi történjék is. Nincs bennük szorongás, nincs bennük félelem, csak a biztos tudat, hogy a végén úgyis elérik céljukat. 

Szabadon szállni, mint a madár

Itt a nyár, csodásak a természet színei, és, ha egy kicsit is figyelmesek vagyunk, akkor rengeteg csodát figyelhetünk meg. Mostanában valahogy (nyílván nem véletlenül) a madarak világára lettem figyelmes.

Ahogy fekszem a napon (és töltődöm csodálatos energiájával) mindig a szálló madarakra figyelek fel. Olyan szabadok, gondolom. Oda mennek, ahová akarnak, és ott pihennek meg, ahol jólesik nekik. Biztos vagyok abban, hogy nincs bennük semmiféle aggodalom a holnap miatt. Teljes mértékben a jelenben élnek.

Irigylésre méltó életük van. Gondoljunk csak vidám énekükre. Hallottatok már szomorú madárdalt? Én még nem.

Mi, emberek megközelíthetjük ezt a szabadságot, boldogságot? Én úgy hiszem, hogy igen, méghozzá bizalommal. Teljesen lényegtelen, hogy ki miben hisz, de abban egyetérthetünk, hogy valamilyen felsőbb erő létrehozott minket, méghozzá szeretettel. Egy világnézettől sem hallottam még, hogy a Teremtő gonosz lenne. Ebben az esetben viszont csak boldogságot szánhat nekünk. Hiszen akit szeretünk, azt boldognak akarjuk látni.

Tudom, hogy adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vagyunk mindannyian maradéktalanul boldogok. Véleményem szerint azért, mert el sem hisszük, hogy jár nekünk a boldogság. Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy mások sem boldogok, akkor mi miért lennénk azok?

Azért mert elhisszük, hogy a jóságos Teremtő boldognak akar látni minket. Adjuk fel az aggodalmainkat (hiszen sose lett jobb tőlük semmi), és bízzuk magunkat a legfelsőbb erő akaratára, ami az, hogy boldogságot hozzon az életünkbe. 

Virágzás

Ahogy nézem az asztalomon lévő ibolyát, elcsodálkozom, hogy milyen gyönyörű lett újra. Két hónapja kaptam, és tele volt virággal. Szeretettel gondoztam, és leszedegettem róla az elszáradt virágokat. Néhány hete alig maradt már rajta virág, de így is szeretettel fordultam felé. Aztán most azt vettem észre, hogy újra teljes pompájában van.

Így vagyunk ezzel mi is, emberek. Virágzunk, majd hervadunk. Aztán szükségünk van egy kis pihenésre ahhoz, hogy újra tele legyünk szépséggel. Mindeközben pedig szeretnünk kell magunkat, akármi történjen is. Mindig úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk.

Lehetsz boldog, boldogtalan, vidám, lehangolt, magányos, vagy életteli; szeresd azt, aki vagy, és hamarosan még több szeretet és szépség árad feléd. 

A csoda az maga a csoda

Annyit beszélünk a csodákról. Csodákat várunk az életünkbe, hogy minden megoldódjon. De 

elgondolkodtunk már azon, hogy mi is az a csoda? Csodás életre törekszünk, de mit is jelent ez valójában?

Csoda lehet egyesek számára egy új lakás megszerzése, egy új autó megvétele, vagy bármilyen más tárgyi dolog megszerzése. Ha belegondoltok, hogy meddig tartott egy-egy megvett vagy megkapott tárgy utáni öröm, akkor rájöhettek, hogy ezek csak múló csodák. Azt hiszem, hogy mindannyian valami maradandóbbra vágyunk.

A legnagyobb csodák szemmel nem láthatók, viszont a szívvel érezhetők. Lehet csoda egy barátság kialakulása, egy szerelem létrejötte vagy egy családi kapcsolat megléte is. Sőt, továbbmegyek; még az egyedüllétben is van csoda. A csend, amelyben valójában megismered önmagad. De itt nem a magányról beszélek, mert abban nincs meg a csodálatos kapcsolat önmagaddal.

A csodálatos érzések közé tartozik a szeretet és a szerelem érzése. A hála és a megbocsátás is olyan érzések, melyek megléte elégedetté, boldoggá teszik az embert. Csodálatos élmény, ha tudjuk, hogy milyen célja van az életünknek. Csoda, ha örömmel ébredünk és örömmel fekszünk le. És óriási csoda, ha egészségesek vagyunk, tehát, ha teljesnek, egésznek érezzük magunkat.

Csodának tartom, ha van kiben hinnünk, ha van egy fentebb lévő erő, akitől kérhetünk segítséget, akinek elmondhatjuk a bánatunkat, örömünket. Ha hiszünk egy ilyen erőben, akkor az élet is könnyebbé válik.

Csoda maga az élet is, ha azzá tesszük, és mindez tőlünk függ. Kár mutogatni a külső körülményekre, mert az élet csodáját csak mi magunk hozhatjuk létre. Felelősek vagyunk a saját csodánkért.