Mindannyian örülünk a tavasznak, hiszen minden színesebbé,
vidámabbá válik. A tél szürkesége, egyhangúsága után megváltásnak érezzük a
tavasz csodáit.
Mindennek megvan a maga oka, még a tél hidegének,
szürkeségének is. Ekkor a természet, és az ember is pihen, regenerálódik. Felkészül
új életszakaszának tavaszára, a virághozásra, és a későbbiekben a termések
hozására is.
Ha nem pihennénk, hanem folyamatosan csak teremtenénk, hamar
kimerülnének az erőkészleteink. Gondoljunk csak az alvásra; erre is szükségünk
van egy kimerítő nap után, hogy a kihívásokat újult erővel tudjuk kezelni.
A természet is újult erővel várja a tavaszt, hogy képes
legyen kezelni minden nehézséget, ami gátolja vagy hátráltatja a virágzást.
Kibírja a tavaszi fagyot, az erős szelet, és a fénynélküliséget is. Rendelkezik
annyi erővel, hogy minden kihívás ellenére is megmutassa virágát, majd pedig a
termését.
Vegyünk példát a fákról, a virágokról, akik nem aggódnak,
hiszen tudják, hogy a virágzás nem maradhat el, akármi történjék is. Nincs
bennük szorongás, nincs bennük félelem, csak a biztos tudat, hogy a végén úgyis
elérik céljukat.
Én már nagyon várom az igazi tavaszt, hogy szívesen legyünk kint a levegőn, a természetben, de amíg hideg van szívesebben vagyunk bent a lakásban. :)
VálaszTörlés