Tapasztalásból csoda

 

Sokszor éreztem már, mióta a hivatásom útjára léptem, hogy mások azt gondolják, könnyű nekem tanácsot osztogatni.  Azt azonban nem sokan tudják, hogy elég nagy hátrányból indultam az életben. Alapból mozgássérültként születtem, majd nagyon nehezen találtam munkát a diplomám megszerzése után. Ehhez még folyamatosan jött egy-egy hátrány, és innen kellett nagyot lépnem. Volt egy pont, amikor a pánikbetegség során ráébredtem, hogy lépni, cselekedni kell, ha valamit el akarok érni az életben. Hatalmas belső változások indultak el, rengeteg kitartásra volt szükségem. Volt, hogy segítséget kértem, de sok lépést saját magamtól fejlesztettem ki, és ez adja a tapasztalatomat. Ezeket a hátrányokat már nem cserélném el, mivel belőlük kovácsoltam erőt, és ez az erő vezetett el oda, ahol most tartok. Természetesen még most is sok célom van, sokat kell dolgozni magamon, de ez adja az erőt a folytatáshoz, és így tudom, hogy másoknak is képes leszek továbbadni a tapasztalásaimat. 

Mit kezdjünk az érzéseinkkel?

Most kezdhetném azzal, hogy azért írok, mert az új év új kezdetet jelent, de nem fogadtam meg semmit. Bár ez sem igaz, mert annyit megígértem magamnak, hogy boldogságra fogok törekedni ebben az évben. Azért írok, mert olyan megérzésem támadt, hogy ideje újraindítanom a blogot. Persze, először elhessegettem a gondolatot, de aztán újra ott termett, és már nem akartam hadakozni ellene. Sokat gondolkodtam, hogy miről is írhatnék, de olyan sok lehetőség jutott eszembe, hogy hagytam ülepedni az ötleteket.

Nagyon sok könyvélmény van mögöttem, és nem csak könyv, hanem ’életbeli’, kézzel fogható élmény is. Ezeknek az élményeknek vannak közös pontjaik; az egyik ilyen az érzések teremtő ereje. Mostanában már nagyon elterjedt a ’gondolat teremtő ereje’ kifejezés, de ezt én önmagában  nem tartom teljesen hitelesnek. Ha optimistán gondolkodik valaki, de a szíve tele van keserűséggel, akkor nem valószínű, hogy boldog életet fog teremteni. Csak tegyetek egy próbát és mondjátok ki, hogy ’Köszönöm, hogy ma volt mit ebédelnem’. Majd mondjátok ki újra, de úgy, hogy éljétek át szívetek minden erejével a hála érzését. Én azt tapasztaltam, hogy a két hálaadás nem is hasonlítható össze. Az utóbbiban szinte érzed az energiát, amit sugárzol.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a gondolatnak önmagában még nincs olyan mértékű teremtő ereje, mint az érzéseknek. Természeten nem mondanám, hogy egyáltalán nem teremthetünk a gondolattal, de az érzéseinkkel sokkal könnyebben tesszük azt, és a pozitív érzések ránk is minden szempontból csodálatos hatással vannak.  Gondolataink folyamatosak cikáznak a nap folyamán, azonban mély érzéseket létrehozni nem szoktunk ilyen gyakran. Ezek szerint a szívünk sokkal megfontoltabb, mint az agyunk, és ezért nehéz a gondolatokat kordában tartani.

Ha a szívünkkel legalább annyit foglalkoznánk, mint az egónk alkotta gondolatokkal, akkor egy csodákkal teli életet tudnánk létrehozni.  De miért nem tesszük ezt?

Mert egészen gyerekkorunktól azt tanultuk, hogy az eszünkkel, vagyis gondolatainkkal tudunk érvényesülni az életben. Senki nem említette, hogy a szeretettel milyen boldog életet tudunk létrehozni. A jó hír azonban az, hogy soha nem késő elkezdeni egy érzelemgazdag életet élni. Nem arról van szó, hogy a gondolatok megfelelő mederben tartását el kell felejteni, hanem összhangba kell hozni a szív érzéseivel.

Sok - sok gyakorlásra van szükség az érzelmek fejlesztéséhez, megéléséhez és kifejezéséhez, de ezt a folyamatot megéri véghezvinni a későbbi csodák érdekében.