Most kezdhetném azzal, hogy azért
írok, mert az új év új kezdetet jelent, de nem fogadtam meg semmit. Bár ez sem
igaz, mert annyit megígértem magamnak, hogy boldogságra fogok törekedni ebben
az évben. Azért írok, mert olyan megérzésem támadt, hogy ideje újraindítanom a
blogot. Persze, először elhessegettem a gondolatot, de aztán újra ott termett, és már nem akartam hadakozni ellene. Sokat gondolkodtam, hogy miről is
írhatnék, de olyan sok lehetőség jutott eszembe, hogy hagytam ülepedni az
ötleteket.
Nagyon sok könyvélmény van
mögöttem, és nem csak könyv, hanem ’életbeli’, kézzel fogható élmény is. Ezeknek
az élményeknek vannak közös pontjaik; az egyik ilyen az érzések teremtő ereje.
Mostanában már nagyon elterjedt a ’gondolat teremtő ereje’ kifejezés, de ezt én
önmagában nem tartom teljesen
hitelesnek. Ha optimistán gondolkodik valaki, de a szíve tele van keserűséggel, akkor nem valószínű, hogy boldog életet fog teremteni. Csak tegyetek egy próbát és mondjátok ki, hogy ’Köszönöm, hogy ma volt mit ebédelnem’. Majd mondjátok ki újra, de
úgy, hogy éljétek át szívetek minden erejével a hála érzését. Én azt
tapasztaltam, hogy a két hálaadás nem is hasonlítható össze. Az utóbbiban
szinte érzed az energiát, amit sugárzol.
Ebből azt a következtetést vonom
le, hogy a gondolatnak önmagában még nincs olyan mértékű teremtő ereje, mint az
érzéseknek. Természeten nem mondanám, hogy egyáltalán nem teremthetünk a
gondolattal, de az érzéseinkkel sokkal könnyebben tesszük azt, és a pozitív
érzések ránk is minden szempontból csodálatos hatással vannak. Gondolataink folyamatosak cikáznak a nap
folyamán, azonban mély érzéseket létrehozni nem szoktunk ilyen gyakran. Ezek
szerint a szívünk sokkal megfontoltabb, mint az agyunk, és ezért nehéz a
gondolatokat kordában tartani.
Ha a szívünkkel legalább annyit
foglalkoznánk, mint az egónk alkotta gondolatokkal, akkor egy csodákkal teli
életet tudnánk létrehozni. De miért nem
tesszük ezt?
Mert egészen gyerekkorunktól azt
tanultuk, hogy az eszünkkel, vagyis gondolatainkkal tudunk érvényesülni az
életben. Senki nem említette, hogy a szeretettel milyen boldog életet tudunk
létrehozni. A jó hír azonban az, hogy soha nem késő elkezdeni egy érzelemgazdag
életet élni. Nem arról van szó, hogy a gondolatok megfelelő mederben tartását
el kell felejteni, hanem összhangba kell hozni a szív érzéseivel.
Sok - sok gyakorlásra van szükség
az érzelmek fejlesztéséhez, megéléséhez és kifejezéséhez, de ezt a folyamatot
megéri véghezvinni a későbbi csodák érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése