Kit is keresünk…?

Mi, nők, rengetegszer megkapjuk, hogy mennyire nagy igényeink vannak, holott ezeket a nagynak mondott igényeket mi teljesen reálisnak látjuk. Nem vágyunk nagyra, csak egy Férfira, akire fel tudunk nézni, de aki gyengéd is tud lenni, és ki tudja fejezni az irántunk érzett érzéseit. Nem kell, hogy folyamatosan mondogassa, mennyire szeret minket; elég, ha tettekkel mutatja meg, amelyektől mosolyra húzódik a szánk, és tudjuk, hogy nyugodtan viszont szerethetünk.

Nem vágyunk óriási ajándékokra, csak olyan apró meglepetésekre, amelyekből látszik, hogy igenis a Férfi figyel arra, hogy mit mondunk és mire van szükségünk.

Olyan Férfira vágyunk, akire felnézhetünk az ereje miatt, de ez az erő leginkább azt jelentse, hogy biztonságban tudjuk érezni magunkat mellette életünk minden helyzetében.

Olyan Férfira vágyunk, akivel mindent meg tudunk beszélni, és nincsenek tabuk, hiszen az őszinteségre alapoztuk a kapcsolatunkat. Szükségünk van azonban szabadságra, hiszen valljuk, hogy önálló nők vagyunk, akiknek egy kapcsolaton kívül is van élete, éppen ezért elvárjuk, de adjuk is a bizalmat.

Látni akarjuk a Férfi szemében, hogy akar minket, becsül minket és büszke arra, hogy maga mellett tudhat minket. Büszke arra, akik vagyunk, és a szemében ragyogással mutat be minket mindenkinek, hiszen számára tökéletesek vagyunk.

Nem várunk sokat, hiszen cserébe mi is ugyanezt tudjuk adni a valódi Férfinak. Nem várunk többet, mint, amit mi is adni tudunk. Ez így igazságos, és ez lehet egy csodálatos kapcsolat stabil alapja, amelyre mindannyian vágyunk.

Mit kezdjünk az érzéseinkkel?

Most kezdhetném azzal, hogy azért írok, mert az új év új kezdetet jelent, de nem fogadtam meg semmit. Bár ez sem igaz, mert annyit megígértem magamnak, hogy boldogságra fogok törekedni ebben az évben. Azért írok, mert olyan megérzésem támadt, hogy ideje újraindítanom a blogot. Persze, először elhessegettem a gondolatot, de aztán újra ott termett, és már nem akartam hadakozni ellene. Sokat gondolkodtam, hogy miről is írhatnék, de olyan sok lehetőség jutott eszembe, hogy hagytam ülepedni az ötleteket.

Nagyon sok könyvélmény van mögöttem, és nem csak könyv, hanem ’életbeli’, kézzel fogható élmény is. Ezeknek az élményeknek vannak közös pontjaik; az egyik ilyen az érzések teremtő ereje. Mostanában már nagyon elterjedt a ’gondolat teremtő ereje’ kifejezés, de ezt én önmagában  nem tartom teljesen hitelesnek. Ha optimistán gondolkodik valaki, de a szíve tele van keserűséggel, akkor nem valószínű, hogy boldog életet fog teremteni. Csak tegyetek egy próbát és mondjátok ki, hogy ’Köszönöm, hogy ma volt mit ebédelnem’. Majd mondjátok ki újra, de úgy, hogy éljétek át szívetek minden erejével a hála érzését. Én azt tapasztaltam, hogy a két hálaadás nem is hasonlítható össze. Az utóbbiban szinte érzed az energiát, amit sugárzol.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a gondolatnak önmagában még nincs olyan mértékű teremtő ereje, mint az érzéseknek. Természeten nem mondanám, hogy egyáltalán nem teremthetünk a gondolattal, de az érzéseinkkel sokkal könnyebben tesszük azt, és a pozitív érzések ránk is minden szempontból csodálatos hatással vannak.  Gondolataink folyamatosak cikáznak a nap folyamán, azonban mély érzéseket létrehozni nem szoktunk ilyen gyakran. Ezek szerint a szívünk sokkal megfontoltabb, mint az agyunk, és ezért nehéz a gondolatokat kordában tartani.

Ha a szívünkkel legalább annyit foglalkoznánk, mint az egónk alkotta gondolatokkal, akkor egy csodákkal teli életet tudnánk létrehozni.  De miért nem tesszük ezt?

Mert egészen gyerekkorunktól azt tanultuk, hogy az eszünkkel, vagyis gondolatainkkal tudunk érvényesülni az életben. Senki nem említette, hogy a szeretettel milyen boldog életet tudunk létrehozni. A jó hír azonban az, hogy soha nem késő elkezdeni egy érzelemgazdag életet élni. Nem arról van szó, hogy a gondolatok megfelelő mederben tartását el kell felejteni, hanem összhangba kell hozni a szív érzéseivel.

Sok - sok gyakorlásra van szükség az érzelmek fejlesztéséhez, megéléséhez és kifejezéséhez, de ezt a folyamatot megéri véghezvinni a későbbi csodák érdekében.