2013. október 1., kedd

Létezésünk középpontja a szívcsakra


Vannak olyan nézetek, mely szerint a Föld szívcsakrája a Pilisben található. A Dalai Lámának is feltették az erre utaló kérdést, és elmondta, hogy a legtöbb ország azt hiszi, hogy ők a világ közepe, de ezt egyik nemzettel kapcsolatban sem lehet kijelenteni.

Ti valóban úgy gondoljátok, hogy országunkban van a Föld szívcsakrája? (Bár szerintem csakrák csak az emberi testben léteznek.) Én nem érzem úgy, hogy ez az ország tele lenne szeretettel, megértéssel és elfogadással. Természetesen most nem szeretnék pesszimista lenni, csak szeretnék rámutatni a lényegre.

Nem szükséges, hogy a Földön bárhol is legyen szeretetközpont, hiszen mindenhol lehetséges a létezése. Legelőször saját magunkban kell kialakítani (erre tökéletes gyakorlat a csakratisztítás) egy ilyen központot, amely képes szeretet adni és elfogadni. Úgy gondolom, hogy nem olyan egyszerű feladat ez, mint gondoljuk.  Nem véletlen, hogy a hét fő csakra közül a szívcsakra a középső. Véleményem szerint ez egy központ, ami köré egy boldog életet építhetünk.

Muszáj feltenni ez a kérdést magunknak: úgy gondolom, hogy szeretem a másikat, vagy valóban teljes szívvel szeretem?  Az előző inkább már a megszokás érzése, de nem igazán lehetséges ebben a fázisban felnézni a másikra. Nincs meg az a melegség a szívben, aminek valójában léteznie kellene egy értékes kapcsolat fenntartásához. Természetesen ezt minden típusú kapcsolatra értem.

Próbáljuk meg tudatosan megfigyelni a szeretet érzését az életünkben (mind az adás, mind az elfogadás területén). Ha nem tartjuk elég erősnek az érzést, akkor változtathatunk rajta; és érdemes is, mert úgy gondolom, hogy a szeretet sokféle lelki sebet képes begyógyítani. A kisgyereknek ugyanolyan szüksége van rá a fejlődéshez, mint a felnőtteknek a továbblépéshez.

A szeretet kifejezése történhet szavakkal, melyekkel elismerhetünk, bátoríthatunk, vigasztalhatunk, és bármi mást tehetünk, amivel törődésünket fejezzük ki. Ha időt fordítunk másokra, azzal ugyanúgy ki tudjuk fejezni érzéseinket. Nem nézzük az óránkat, nem sietünk, hanem foglalkozunk a szeretett személlyel. Az érintés nyelve ugyanolyan erős, mint a szavak nyelve (egyesek szerint még erősebb, hisz léteznek tartalmatlan szavak). És ott vannak még az előző bejegyzésemben szerepet kapó emocionális nyelv eszközei is, mint a mosoly és a tekintet.


Azt hiszem, hogy van miből válogatni, csak valóban figyeljünk a szeretet előtérbe helyezésére. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése