Minőségi idő

Néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy szükségem van olyan minőségi időre, amit magammal töltök. Olyan időre, amiben jól érzem magam, amiben megtalálom magam, és ami csak az enyém. Akármennyire lehet társasági egy személy, a magányra mindenkinek szüksége van.

Ezen idő eltöltésének a módja sokféle lehet. Valaki relaxál, valaki meditál, valaki fest, alkot, amíg más az olvasásban vagy épp a jógában találja meg azt az elfoglaltságot, amiben a flow állapotába, vagy legalábbis ahhoz közeli állapotba kerül.

Az a lényeg, hogy mindenkinek jár ez az idő, amiben meghallhatja a belső csendet és közelebb kerül önmagához.  Keressétek meg, hogy számotokra mi a megfelelő forma!

Részekből egész

Biztosan előfordult már veletek is, hogy bizonyos eseményeket inkább meg nem történtté tettetek volna az életetekben. De valóban ez lenne a megoldás?

Véleményem szerint nem, mivel ezen események nélkül nem lennénk ugyanazok, akik most vagyunk. Az összes öröm, bánat, megpróbáltatás, félelem és megkönnyebbülés a jelenlegi személyiségünk része.

Hálával kell lennünk a múlt összes eseménye iránt, hisz ezen részekből állt össze mostani életünk. A mostani, amit teljesen meg kell élnünk, ha ezt a teljességet érzékelni szeretnénk. 

Az elfogadhatatlan….

A következő Eckhart Tolle idézettel szeretnék rámutatni az elfogadás fontosságára.

„Még a legelfogadhatatlanabbnak és legfájdalmasabbnak tűnő helyzetben is valami mélyebb jó rejlik, és minden tragédiában megtalálható a kegyelem magva.

A történelemben számos példát látunk olyan nőkre és férfiakra, akik hatalmas veszteség, súlyos betegség, bebörtönzés vagy a közeli halál láttán elfogadták a látszólag elfogadhatatlant, és így „minden értelmet meghaladó békére” leltek.

Az elfogadhatatlan elfogadása a kegyelem legnagyobb forrása ebben a világban.”

Sokszor könnyebb lenne elfogadni a helyzetünket, mint a mások életére is kiható tényezőket megváltoztatni. 

Egyszerre fekete és fehér

A minap egy barátommal beszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy mindketten képesek vagyunk egy szituációban egyszerre elégedettek és elégedetlenek lenni. Kívülállóként úgy tűnhet, hogy ezek az ellentétes érzések nem létezhetnek egyszerre.

Valószínűleg személyiség kérdése, ahogyan az is, hogy hogyan kezeljük az egymással szemben álló erőket. Tapasztalatból mondom, hogy nem egyszerű. Döntéshelyzetekben pedig kimondottan erőt próbáló feladat, hogy melyik oldalnak engedjünk. Hosszú latolgatás szükséges, de úgy gondolom, hogy érdemes pontot tenni ezeknek a szituációknak a végére, mert a hosszabb érzelmi kettősség biztos, hogy nem hozza el a lelki béke állapotát.

Igazából nem tudok és nem is akarok tanácsot adni, csak azt szeretném, hogy mindenki tudja, nincs egyedül a kettősség érzetével; és higgyétek el, hogy biztos ebből is lehet tanulni.

Hálásnak lenni

Köszönöm! – Olyan egyszerű, sokat használt és elcsépelt szó, mégis vannak helyzetek, melyekben sokkal többet és sokkal őszintébben kellene használnunk.

Egy ideje elkezdtem gondolkodni azon, hogy egyes személyek miért léptek be az életembe. Sokszor nem tudtam magyarázatot adni, de egy idő után mindig kristálytisztán láttam az okot, amiért hosszabb vagy rövidebb időre az életem részévé váltak. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok. Éppen ezért nincsenek negatív érzéseim ezekkel a személyekkel kapcsolatban, akármilyen történet fűződik is hozzájuk. Ennek következtében pedig sokkal kiegyensúlyozottabban lehet élni.

Nem tudom mindenkinek egyenként megköszönni ezt a részvételt, de már a hála érzése is lelki nyugalommal tölt el.

Gondoljatok életetek szereplőire hálával, akik hozzájárultak jelenlegi személyiségetek kialakulásához és vágyaitok beteljesüléséhez. 

Segítőink

Hányszor éreztétek már olyan egyedül magatokat, hogy nem tudtatok kihez fordulni? Előfordulhat, hogy kétségbeesett helyzetünkben nem vesszük észre, hogy igenis vannak felsőbb segítők, akik bármikor a szolgálatunkba állnak, ha kérjük őket.

Igen, kérjük. Fontos, hogy Ők maguktól nem segítenek, csak, ha van elég bátorságunk kérni. (Néha már a kérés megtestesülése is segítséget jelent.) Számomra ezek a segítők az Angyalok. Manapság már-már angyalkultusz alakult ki, de azon a véleményen vagyok, hogy attól, hogy telezsúfoljuk lakásunkat angyalokkal kapcsolatos tárgyakkal, még nem kapunk segítséget szorult helyzetünkben.

Egy őszinte kérés sokkal többet jelent, amit, ha a hála érzése is követ, akkor még hatékonyabb lehet. Természetesen vannak meditációk, melyek még közelebb vihetnek ezekhez a csodás lényekhez, de nem szükséges ahhoz, hogy kérjünk.  

Amennyiben választ kértek valamivel kapcsolatban, figyeljetek a belső hangra, ami megadja a megfelelő választ. 

Tudatunkban az angyalok sokféle formát ölthetnek, elképzelésükkor nyugodtan engedjük szabadon a fantáziánkat. Meglátjátok, már ettől kevésbé magányosnak fogjátok érezni magatokat. 

Újra itt

Van, hogy szükség van a befelé fordulásra. Van, hogy helyre kell rakni magunkban a dolgokat. Lehetnek ezek a múlt történései, a jelen eseményei vagy akár a jövő tervei is. Ez történt velem is. Szükségem volt egy kis időre, hogy megtudjam mi a legjobb nekem. Ehhez azonban szükségem volt egy kis kísérletezgetésre. A kísérletek viszont néha nagyon is veszélyesek lehetnek.  Fennáll a sérülés veszélye.  Az embernek azonban vállalnia kell a kockázatot, ha a legjobbat akarja kihozni magából.

Van, akinek a magányban való elmélkedés, van, akinek a tapasztalatszerzés adja meg a választ az élet nagy kérdéseire. Nekem talán mindkettő. Életem fontos eseményei után szeretek egy kicsit csendben maradni és elemezgetni.  Ez hol több, hol kevesebb időt vesz igénybe; érezhető, ha véget ér a folyamat (megkönnyebbülés, vagy más hasonló pozitív érzés követi).

Néhány új, megválaszolt kérdéssel magabiztosabban, ambiciózusabban tudok újra beállni az élet nevezetű játékba, amit, ha vidáman játszunk, akkor csak nyerthetünk. De ehhez szükség van néha veszélyekre is.

Gondolkodjatok el Ti is, hogy nem szükséges-e néha megállni és átgondolni, hogy hol jártok. Talán az év eleje alkalmas időszak, de én az időtől függetlenül tartom fontosnak ezt a tevékenységet.

Jó kísérletezgetést! J