A szabadság érzésére gondolok, amikor nem kell semmi másra gondolnotok, csak a saját magatokra. Egy kismadár ihlette a témát, akit ma láttam és olyan szabadon szállt egyik ágról a másikra, mintha semmi gondja nem lenne (lehetséges, hogy nincs is).
De felvetődik bennem a kérdés, hogy mi miért nem tudjuk ilyen önfeledten tenni a dolgainkat, akár a mindennapi teendőinket is. Sokszor már a jövőn jár a fejünk, hogy mit kell még megtenni, ahelyett, hogy kiélveznénk a pillanat szépségét és szabadságát. (De a jelen megélése igazából egy másik téma.)
Ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot, szabaddá kell tennünk magunkat minden felesleges kötöttségtől. (Mert persze vannak olyanok, mint a törvények, melyeket be kell tartani.)
De ott vannak például a kapcsolati függőségeink, amikor egy másik (elvileg velünk egyenrangú embertől) függünk; legtöbbször érzelmileg. Ezek a függések nem engedik meg számunkra, hogy megéljük a pillanatot a saját magunk örömére. Akiket viszont nagyon szeretünk, azokat a ’szabadság’ érzésével együtt szeretünk. (Véleményem szerint ez az igazi szeretet.)
Éppen ezért gondoljuk át, hogy ki nem engedi meg, hogy szabadon éljünk és próbáljunk meg lazítani az erős függésen. Egyáltalán nem kell megszakítani ezeket a kapcsolatokat, elég átalakítani őket. Persze ez nagyobb munka, de megéri a fáradozást, hogy a végén szabadon éljünk a pillanatnak.
Én mostanában szabadnak érzem magamat :) nem tudom igazán mi okozza (pedig ugye épp az "összekötésre" készülök - de ez ahogy írtad nem jelenti azt hogy feladjam a szabadságomat!), de nagyon jó.
VálaszTörlésTényleg élni kell a pillanatnak és újabb jó dolgok történnek velünk :D
Ma reggel is mikor kiléptem az ajtón, megcsapott a tavasz, a szabadság illata és önfeledten indultam munkába:) - no jól elkanyarodtam a témáról. :D