A közös vágy

Yehuda Berg kabbalista gondolkodó néhány mondata villámcsapásként hatott rám. A következőket írta: 

„A vágy az, ami közös bennünk. Vágy a világbékére, vagy háborúra. Vágy egy pizzára, vagy egy salátára. Lényegtelen, milyen mély vagy egyszerű, az emberi vágy egy összekötő kapocs.
Mindenki vágyik a boldogságra: senki sem vágyik a szenvedésre. Viszont sokszor félreértjük valakinek a boldogság keresését ….”

Milyen igaza van, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. A különbség „csupán” annyi, hogy más a boldogságról való képzetünk. Ez viszont teljesen normális, hiszen ettől a különbözőségtől vagyunk egyediek.

Nincs tehát jogunk elítélni, illetve rossz szemmel nézni másokat, hiszen Ők ugyanúgy keresik a boldogsághoz vezető utat, mint mi.

Segítsük egymást ezen az úton, mert nincs is annál szebb, mint mikor valakiben meglátjuk a jóakaratot és segítő szándékot. 

Tárd ki szíved annak, amire vágysz!

A napokban arra lettem figyelmes, hogy elképzelem, amint a szívem egy része elkezd kinyílni valami számára; valami olyan számára, amire nagyon vágyok. Furcsa érzés kerített hatalmába. Jóleső melegséget éreztem a szívem táján és kellemes képek árasztották el a képzeletemet. Néhány pillanatra elfelejtettem minden gondom és olyan volt, mintha nem is ezen a Földön élnék.

Később néhányszor eszembe jutott még ez az élmény és úgy gondoltam, hogy megpróbálom előhívni az érzést. Nagy meglepetésemre sikerült és nem is egy alkalommal.

Az eddig tapasztaltak miatt úgy döntöttem, hogy megosztom Veletek is. Képzeljétek el, amint a szívetekben egy kis ajtó kinyílik egy bizonyos érzésnek, mint például a szeretet, a béke, a szerelem, vagy akár a bőség. Ne akarjatok irányítani semmit az elmétekkel. Én úgy hiszem, hogy minden érzés bennünk lakozik, amire igazán vágyunk. Azt hiszem, ez a napi egy-két alkalom segít ellazulni és befelé fordulni ebben az állandóan rohanó világban. Amennyiben hisztek benne, még a vonzást is beindíthatja. J

Minőségi idő

Néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy szükségem van olyan minőségi időre, amit magammal töltök. Olyan időre, amiben jól érzem magam, amiben megtalálom magam, és ami csak az enyém. Akármennyire lehet társasági egy személy, a magányra mindenkinek szüksége van.

Ezen idő eltöltésének a módja sokféle lehet. Valaki relaxál, valaki meditál, valaki fest, alkot, amíg más az olvasásban vagy épp a jógában találja meg azt az elfoglaltságot, amiben a flow állapotába, vagy legalábbis ahhoz közeli állapotba kerül.

Az a lényeg, hogy mindenkinek jár ez az idő, amiben meghallhatja a belső csendet és közelebb kerül önmagához.  Keressétek meg, hogy számotokra mi a megfelelő forma!

Részekből egész

Biztosan előfordult már veletek is, hogy bizonyos eseményeket inkább meg nem történtté tettetek volna az életetekben. De valóban ez lenne a megoldás?

Véleményem szerint nem, mivel ezen események nélkül nem lennénk ugyanazok, akik most vagyunk. Az összes öröm, bánat, megpróbáltatás, félelem és megkönnyebbülés a jelenlegi személyiségünk része.

Hálával kell lennünk a múlt összes eseménye iránt, hisz ezen részekből állt össze mostani életünk. A mostani, amit teljesen meg kell élnünk, ha ezt a teljességet érzékelni szeretnénk.