2011. május 31., kedd

Konkrétan vagy árnyaltan?


 
Az önsegítő könyvek és a különböző tréningek elsődleges tanácsa, hogy mindent képzelj el részletesen, amit szeretnél, és az majd megérkezik az életedbe. Kicsit túl egyszerűnek tűnik így a vágyálmok elérése; és nem is hiszem, hogy amit ilyen könnyen elérünk, abban sok örömünket leljük. De gondoljunk csak bele, hogy biztosan tudjuk mi a jó nekünk? Én nem vagyok ebben teljesen biztos. Sokszor, utólag hálásak is vagyunk, amiért valami nem vált valóra, amire korábban annyira vágytunk.
Kezdetben én is sokat vizualizáltam álmaim hőn áhított tárgyát, de rá kellett jönnöm, hogy valamiért nem válik valóra a célom/céljaim.
Rádöbbentem, hogy talán nem is az a legjobb nekem, amit elképzelek. Éppen azért, ma már csak az érzésbe képzelem bele magam, amit majd érzek a megvalósuláskor. Sokkal felszabadultabb vagyok, mióta így gondolkodok. Ajánlom Nektek is az árnyaltabb elképzeléseket.

2011. május 29., vasárnap

Hadilábon az álmokkal


Az álmokhoz való viszonyom ambivalens. Ha valami csodásat álmodok, akkor két méterrel lebegek a föld felett egész nap. Ilyenkor azt gondolom, hogy biztos van valami pozitív jelentésük. Abban az esetben viszont, ha rosszat álmodok, akkor a nyűgös ébredés után, próbálom kiverni a fejemből és elhitetni magammal, hogy semmi jelentősége nincs.
Most épp semleges a viszonyom az álmokhoz, épp ezért most van a legjobb lehetőség a reális feltérképezéshez. 


Valószínűleg Krúdy Gyula se a semmire építve írta meg az Álmoskönyvét. Ezek szerint vannak jelentései az álmainknak. A kérdés már „csak” az, hogy mindennapi történéseink mennyire befolyásolják az álmainkat. Ha igen, akkor mennyire hitelesek ezek a jelentések? Én az esetek 99%-ban álmodok és többnyire emlékszem is rájuk (néha csak egy-egy képre). Általában az előző napon történt eseményekhez kapcsolódnak az álmaim. Ilyenkor nem is fordítok rájuk sok időt. Viszont, ha valami egészen különöset álmodok, akkor megpróbálok egy kicsit mélyebbre ásni és megtalálni a talán tudatalattiban lévő megoldást.
Azt ajánlom Nektek, hogy csak akkor foglalkozzatok az álmaitokkal, ha annak valamilyen, különleges jelentőséget tulajdonítotok, különben el fogjátok halasztani a jelen megélését.

2011. május 25., szerda

Miről is?


Miről is írjak? Ez egy olyan nap, amikor annyi gondolat kavarog a fejemben, mégsem találok egyet, amiről írni tudnék.
Normális, hogy vannak ilyen napok az ember életében. A kérdés csak az, hogy mit lehet tenni? Szerintem két lehetőség van. Az egyik az, hogy elnyomjuk a gondolatainkat és aszerint élünk tovább, ami az addigi megszokott minta volt az életünkben. 


De tehetünk mást is. Mégpedig, hogy hagyjuk áramolni a gondolatainkat és így esetleg megmutatják nekünk az addig elnyomott gondolatokat, érzéseket. Én így tettem. (Szerencsére megvolt ma rá a lehetőségem.)
Azt nem mondhatom, hogy egyáltalán nem akartam ezeket a gondolatokat elnyomni és nem voltak kellemetlen pillanataim, de így a nap végére azt kell, hogy mondjam, hogy megérte. Sokkal tisztábban látok, még akkor is, ha van néhány kérdés a fejemben (hiszen egy nap alatt nem lehet mindent megoldani).
Amikor összetornyosulnak felettetek a viharfelhők, próbáljatok meg kilépni a megszokott sémákból és szabadjára engedni a gondolataitokat. Meglátjátok, hogy akár egy egészen új ’ént’ ismerhettek meg.

2011. május 23., hétfő

Sodródjunk vagy ne?



Én ambivalensen állok a kérdéshez. Néha hagyom az eseményeket sodródni, de van időszak, amikor mindent megtervezek. Lehet, hogy a középút lenne a jó megoldás, de számomra elég nehéz megtalálni.
Ha mindent megtervezek, akkor nem érzem magam elég szabadnak. Abban az esetben, ha hagyom magam az események áramával sodródni, akkor pedig hiányolom, hogy kontrollom legyen az események felett. De az igazat megvallva mindkettőben van valami, ami vonzóvá teszi az adott életszemléletet.
Mindenesetre a túl erős tervezés nem engedi meg azt a szabadságot, ami meglepetéseket okozhat nekünk.  
Az is lehet, hogy személyiségfüggő a kérdés, de egy biztos; nem szabad túl komolyan venni az életet!

2011. május 20., péntek

Pénzmágnes


Volt már szó a pénzhez való viszonyról, de most egy konkrét technikát szeretnék megosztani veletek. Pénzmágnes meditáció a neve, de nem szükséges, hogy gyakorlott meditálók legyetek. Elég, ha egy nyugodt, relaxált állapotba kerültök. A pénzmágnes folyamata a következő:


Első rész:

Kerülj relaxált állapotba, és láss 10 arcot egyenként, egymás után. Ezek az arcok lehetnek olyanok, akiket ismersz, de lehetnek teljesen idegenek is. Lásd ezeket az arcokat úgy,
hogy mindegyikük mosolyog. Ha egyik-másik arc nem mosolyog, küldj neki magadból pozitív energiát, hogy mosolyogjon, és gondolatban üzend meg neki, hogy hamarosan újra látni fogod. Minden este láss 10 új ismerős arcot, ha mar nincs több ismerős arc, akkor hagyd, hogy a képzeleted mutasson újabb mosolygó arcokat. (Ez a része a meditálásnak több embert vonz az életedbe; olyanokat mint te vagy, olyanokat akik meg szeretnének ismerkedni veled, vagy akik vevőid, ügyfeleid akarnak lenni, stb.)


Második rész:

Képzeld el, hogy egy gyönyörű erdős, fás helyen sétálsz. Most vedd észre, hogy az egész tested körbe van véve nagyon finom arany színű porral. Az aranypor mágnesezve van, és pénzt vonz magához. Figyeld, ahogy a szél fúj, a sok pénz, amit az aranypor vonz, ragad hozzád az aranypor miatt. Lásd magad, hogy örömmel elfogadod ezt a pénzt, mert tudod, hogy a tied. Nem kell neked semmit tenni ezért a pénzért, mert igazán megérdemled: ez a pénz tied, és senki másé! (Ez a rész hoz neked bőséget, gazdagságot, néha teljesen váratlanul, olyan helyekről, vagy olyan formában, amire nem is gondoltál)

Ha 21 napig esténként meditálsz erről, az segíteni fog, akár hiszel benne akár nem! A 21. nap után nem fontos folytatni. Kell, hogy tartsunk egy kis pihenőt. A saját intuíciód majd megmondja, hogy legközelebb mikor, vagy milyen gyakran csináld a 21 napos pénzmágnes meditációt.

Én csak annyit tudok hozzátenni, hogy kipróbáltam többször is, és valamilyen oknál fogva épp akkor kisebb-nagyobb pénzösszeghez jutottam. Azt hiszem, egy próbát megér.