2014. július 20., vasárnap

Mit jelent spirituálisnak lenni?


Számos meghatározást elolvastam a napokban a spiritualizmusról. Egyesek szerint vallási mozgalom, mások szerint hit. Csak megjegyzem, hogy találtam egy olyan „cikket” is, mely szerint a spiritualizmus egyenes utat biztosít a pszichiátriára (mindezt egy londoni egyetem bizonyította be). Keresgélésem eredménytelensége arra bíztatott, hogy szedjem össze a saját elképzeléseimet a témáról.

Az angol ’spirit’ szó jelentése lélek, ami nagyban közelít a valódi jelentéshez; a lélekkel való foglalkozáshoz. Egyes megközelítések szerint, amivel én is teljes mértékben egyetértek, az ember test, lélek és szellem egysége. A testtel és a szellemmel az életünk során elég sokat foglalkozunk, sőt arra is neveltek többnyire mindenkit, hogy törődjön a testével és tanulás által fejlessze a szellemét. Viszont a lélekről eléggé elfeledkeztek.

Erre szolgált és szolgál a mai napig is a spiritualizmus, ami szerintem nem vallás, hanem sokkal inkább életforma. Nevezhetjük gondolkodásmódnak is, de ez kicsit sántítana, hiszen a lélekről beszélünk. Ha spirituálisnak nevezzük magunkat, akkor azt hiszem, hogy mindenki nevében kijelenthetem, hogy hiszünk a lélek halhatatlanságában. A reinkarnáció és az újraszületések száma már egy olyan téma, amelyben nem mindenki ért egyet, de úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes, hiszen mindenkinek van egy fejlődési folyamata, amit meg kell élnie. Viszont a lélek hallhatatlanságának hite erőt ad nekünk, hiszen tudjuk, hogy a halállal csak a test távozik a földről, viszont a lélek visszakerül a mennyei boldogságba.

A ’spirit’ szó energiát is jelent, ami szintén nagyon fontos a spirituális személy számára. Minden gondolat, érzés, szó olyan energia, amely az életünket alakítja.


Földi életünk során azonban nem véletlenül kaptunk testet és szellemet a lélek mellé. Fontos, hogy ezt a hármat egyensúlyban tartsuk egymással. Ha valaki spirituális, akkor nem kell lemondania a testi örömökről. Ez egy olyan régi felfogás, amiben a keresztény nevelés során a legtöbb gyerek szocializálódott. A régi normáktól azonban lassan, de biztosan meg lehet szabadulni, hogy egy örömtelibb, felszabadultabb életet élhessünk. Megéri tehát a test-szellem-lélek hármasságában élni. Így a világ is a felemelkedés felé halad, hisz mi tenne neki jobbat, mint a boldogság energia?