„Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot."

Már egészen gyerekkorunktól kezdve azt halljuk, hogy az ember társas lény. Mindezzel azonosulni is tudunk, de nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban gondolkodunk.

Először is, ott van a saját magunkkal való kapcsolatunk. Annak tökéletesen kell működni, hogy a másokkal való érintkezéseink is kifogástalanul működjenek. A legtöbb energiát ebbe kell fektetnünk, ugyanis hiszem, hogy ettől a kapcsolattól kapjuk a legtöbbet az életben (nyílván azért, mert a többi is ettől függ).

Aztán ott van a többi kapcsolat; legyen az családi, baráti, szerelmi vagy bármi egyéb. Amikor már önmagunkkal nagyon szeretetteljes a kapcsolatunk, akkor a másik személy boldogsága, öröme minket is feltölt, és csodás érzésekkel tölt el. Nem akarom ezeket a kötelékeket kategorizálni, hiszen ugyanolyan fontos egy családi, baráti kapcsolat, mint egy szerelmi. Mindenkinek megvan a saját maga fejlődési üteme, amiben egyes kapcsolatok segítik, fejlesztik. Ne erőltessünk semmit, csak hozzuk ki a legtöbbet a kapcsolatainkból. Végezetül álljon itt egy gondolat Csitáry-Hock Tamástól, amely alapján a mindennapjainkat életvidámmá tehetjük.

„Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem.”

Minden fontos belülről ered

Annyi mindent fogunk a külső körülményekre; legyen az a közvetlen környezetünk, vagy a tágabb társadalom. De biztos, hogy ezek a körülmények a felelősek a mi saját életünkért? Okolhatjuk a környezetünket azért, mert épp nem érezzük jól magunkat?

 Nyílván az a könnyebb út, ha nem a saját házunk táján keresgélünk, de sokkal célravezetőbb, ha magunkba nézünk, és tartunk egy kis önvizsgálatot.

Rossz közérzetünknek számtalan oka lehet. Lehetséges, hogy nem a megfelelő úton járunk az életcélunk megvalósításában. De nyílván lehet ettől sokkal kisebb volumenű ok is. Számtalanszor „csak” a gondolatainkat, a jövőképünket kell megváltoztatni, hogy jólétben éljünk (a jólét számtalan formában megjelenhet, nem csak az olyan elterjedt anyagi vonatkozásban). Mindenesetre érdemes egy kicsit magunkba nézni, hogy mivel is tudunk javítani az életszínvonalunkon.

Thomas Mann szavaival élve: „A boldogság és megelégedettség vagy bennünk van, - vagy sehol.”

’Ahogy fent, úgy lent’

Hermész Triszmegisztosz már több ezer évvel ezelőtt megfogalmazta a vonzás törvényének alappillérét. Egyáltalán nem új keletű, divatos szemléletmód a vonzás; csak valamiért (valószínűleg azért, hogy legyen majd miből felélednünk) feledésbe merült. Mostanában azonban egyre nagyobb hangsúly került az ’amit akarunk, azt el is érjük’ elméletére.

Ez egy óriási fordulópont, de azt azért tudnunk kell, hogy nem mindent tudunk elérni a vonzás törvényével. Ha valami nincs benne az élettervünkbe, akkor bármilyen technikát alkalmazhatunk, nem fog bekövetkezni az óhajtott történés. Ezért szükséges, hogy mindig hagyjunk teret az ’isteninek’.

De nézzük, hogy mit is értett Hermész Triszmegisztosz a 'fent és lent' fogalmak alatt. A 'fent' a tudat szintjére utal, a szellemi oldalunkra. Ezen a szinten hozzuk létre a gondolatainkat, melyek érzéseket generálnak. A 'lent' az anyag síkját jelzi, ahol már manifesztálódtak a gondolatok.

Nagy felelősség van a kezünkben, hiszen nem csak pozitív, hanem negatív vonzás is létezik. A pozitívval könnyedén egyetértünk, de, ha valami negatív történik, akkor szeretünk másra mutogatni és elkerülni a felelősségvállalást. Pedig, ha elfogadjuk, hogy a mi kezünk is benne van a negatív eseményben, akkor rájövünk, hogy a megoldás is nálunk van; csak az ’ahogy fent, úgy lent’ elvét kell alkalmaznunk.

A pozitív gondolkodás sok energiát igényel; főleg az első időkben, amikor még kemény harcot kell vívni a negatív oldallal. De higgyétek el, hogy megéri a fáradtságot, mert egy teljesen új személyiséget kaptok általa, akivel öröm lesz együtt élni. És, mint tudjuk, a legfontosabb az önmagunkkal való harmonikus kapcsolat. J

Elméletből ötös! Elég ez?

A legutóbbi bejegyzésem (tudom, elég régen volt) a változásokról szólt. Úgy látszik, hogy akkor már éreztem, hogy az életemben elég nagy változások fognak bekövetkezni. Mint majdnem mindenről az életben; erről is sokkal könnyebb beszélni, mint átélni azt.

Vannak változások, melyek megváltoztatják az egész életünket. Direkt nem éltem a ’jó’ és ’rossz’ jelzőkkel, mert teljesen fölösleges felcímkézni bizonyos helyzeteket. Hisz a végkifejlet függ a hozzáállásunktól és az idő gyógyító munkájától is.

Viszont az életemben végbemenő változások (én hiszek benne, hogy pozitívak) rádöbbentettek valamire. Manapság olyan sok bölcsességet posztolunk a közösségi oldalakra, amelyek valóban örökérvényűek, de, ha nem élünk velük, akkor csupán üres gondolatok maradnak. Nem elég csak elolvasni és másoknak továbbadni. Inkább építsük be a saját életünkbe őket. Az, hogy pár percig motiváltak leszünk nem elég. Hisz ennyi idő után egy újabb bölcsességbe ütközünk. Próbáljunk életerőt meríteni ezekből a gondolatokból, hogy legyen miből merítenünk a későbbiekben. A felszínesség az élet egyik területén sem kifizetődő.

Nyílván nem tudunk mindent felhasználni, de határozzuk el magunkat, hogy naponta legalább egy ilyen üzenetet beépítünk a saját életünkbe, és ezáltal teszünk egy lépést személyiségünk fejlődése irányában.

Álljon itt Louise L. Hay gondolata, amit, ha használunk, akkor egy kiegyensúlyozott, boldog életet élhetünk.

„Száz százalékban felelősek vagyunk minden tapasztalatunkért, és minden egyes gondolatunkkal a jövőt alakítjuk.”