„Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot."

Már egészen gyerekkorunktól kezdve azt halljuk, hogy az ember társas lény. Mindezzel azonosulni is tudunk, de nem mindegy, hogy milyen kapcsolatban gondolkodunk.

Először is, ott van a saját magunkkal való kapcsolatunk. Annak tökéletesen kell működni, hogy a másokkal való érintkezéseink is kifogástalanul működjenek. A legtöbb energiát ebbe kell fektetnünk, ugyanis hiszem, hogy ettől a kapcsolattól kapjuk a legtöbbet az életben (nyílván azért, mert a többi is ettől függ).

Aztán ott van a többi kapcsolat; legyen az családi, baráti, szerelmi vagy bármi egyéb. Amikor már önmagunkkal nagyon szeretetteljes a kapcsolatunk, akkor a másik személy boldogsága, öröme minket is feltölt, és csodás érzésekkel tölt el. Nem akarom ezeket a kötelékeket kategorizálni, hiszen ugyanolyan fontos egy családi, baráti kapcsolat, mint egy szerelmi. Mindenkinek megvan a saját maga fejlődési üteme, amiben egyes kapcsolatok segítik, fejlesztik. Ne erőltessünk semmit, csak hozzuk ki a legtöbbet a kapcsolatainkból. Végezetül álljon itt egy gondolat Csitáry-Hock Tamástól, amely alapján a mindennapjainkat életvidámmá tehetjük.

„Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldogjátékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem.”