2011. augusztus 29., hétfő

Gondolataink áramlása


Hányszor fordult már elő veletek, hogy gondolataitokba belemerülve hirtelen visszatértetek a nyüzsgő életbe és próbáltátok elfojtani a korábban gondoltakat? Ugyanis fölösleges tagadni, de időnként még a saját gondolatainknak se engedünk szabad utat. Elnyomjuk őket, mintha nem is hozzánk tartoznának. Pedig ezzel ártunk; de nem csupán önmagunknak, hanem a környezetünknek is, hiszen nem engedjük útjára saját személyiségünket. 


Gondolatainkat legtöbbször azért nyomjuk el, mert mások ezt várják tőlünk. Na, nem mintha ellenőrizhetnék, vagy mi beleláthatnánk az ő fejükbe… Léteznek olyan elvárások, melyeknek meg akarunk felelni, még akkor is, ha ezzel a saját személyiségünket torzítjuk. Egy kérdéssel zárom most, amin érdemes elmélkedni kicsit. A saját teremtő gondolataink alapján akarjuk élni az életünket, vagy mások elképzelése szerint?

2011. augusztus 18., csütörtök

Érzelmeink


Annyit beszélünk az érzésekről, de tisztában vagyunk vele, hogy miként állunk a saját érzéseinkkel? Manapság sokszor gondolkodunk úgy, hogy nincs értelme felfedni a saját érzéseinket, mert ezzel sérülhet egy mélyebb rétegünk. Viszont, ha nem fedjük fel soha a legbensőbb énünket, akkor mennyire adhatjuk önmagunkat? Túl sok a kérdés és nem biztos, hogy könnyű megválaszolni őket.
Müller Péter a következőket írja:


„Manapság szégyelljük a könnyeinket. Nem engedjük kicsurranni. De amikor igazán szeretünk, ott érezzük a viszketést a szemhéjunkon; nem sok hiányzik hozzá, hogy „elbőgjük magunkat”.
….
Nem szívesen mutatjuk a könnyeinket, mert ebben a rideg világban a gyengeség jelének vélik. Nem divat manapság. Az érzékenység a divat, nem az elérzékenyülés.”
Talán a válasz mégsem olyan nehéz. Legyünk elég bátrak ahhoz, hogy vállaljuk az érzéseinket, és ne mások elvárásaival foglalkozzunk.

2011. augusztus 12., péntek

„Görcsösen nem lehet boldognak lenni”


 Néhány hete kaptam egy Popper Péter előadását tartalmazó linket. Néhány napig várakozólistára tettem, de egy kis unszolásra végignéztem. Egyedül az előadás hossza miatt tologattam, de érdemes volt megnézni.
A fenti mondat is onnan származik. Ugyanis, Popper Péter szerint mindaddig, amíg hajszoljuk a boldogságot, nem is érhetjük el (az már egy egész más téma, hogy az író, pszichológus szerint boldogság hosszabb távon nem is létezik).


Nagyon nagy hatással volt rám ez az egyetlen mondat, ugyanis tapasztalattal rendelkezem ezen a téren. Volt időszak, amikor csak arra tudtam gondolni, hogy boldog akarok lenni. Természetesen egy idő után (mikor csak nem jött a nagy boldogság) a stressz érkezett boldogság helyett, valamint a lehangoltság.
Ilyenkor a legjobbkor jönnek bizonyos elfoglaltságok, amelyek elveszik az időt a „kétségbeesett boldogságkereséstől”. Ilyenkor sokkal lazábban viselkedünk és a boldog pillanatok is könnyebben beköszöntenek, illetve könnyebben észleljük őket.
Próbáljunk tehát úgy élni, mintha az élet valóban egy játék lenne és játsszunk gyereklélekkel! J

2011. augusztus 4., csütörtök

Mentsük meg a férfiakat!


 
Rögtön adódik a kérdés, hogy mitől? Nem kell sokat gondolkodni, hiszen a férfiak a statisztikák szerint hamarabb halnak meg, mint a nők. Ennek több oka is van.
A férfiak kevésbé tudják oldani a stresszt, mint a nők. Számukra még valamilyen szintű szégyennel ér fel a sírás, az érzelmek kibeszélése vagy akár a relaxáció is. Gyerekkoruk óta hordják a tudatalattijukban ezeket a berögződéseket. Éppen azért a feszültség csak gyülemlik bennük, mindaddig, amíg valamilyen betegségben utat nem tör magának.
A másik ok, hogy bizonyos fizikai tünetekkel elég későn fordulnak orvoshoz, megnehezítve ezzel a gyógyulást.
Mi nők akármennyi rosszat tudunk is mondani a férfiakra, szeretnénk, hogy minél tovább velünk legyenek. Ezért nekünk kell a kezünkbe venni az irányítást és változást hozni az életükbe. Természetesen csak kis lépésekben, hogy ne legyen túl feltűnő. Ajánlom a http://www.mentsukmegaferfiakat.hu/-t, ahol sokkal bővebb információt kaptok a témában.