Változni annyit jelent, mint élni?

Talán megosztó ez a téma, de engem eléggé foglalkoztat mostanában. Mindennapi relaxációm alkalmával ismételgetni szoktam a „változás az életem természetes része” gondolatot. Elméletben teljesen egyet is értek vele, de amint a változás már a kapuban zörget, nem vagyok olyan biztos magamban. Sokkal kényelmesebb benne maradni egy adott élethelyzetben, minden erőfeszítés nélkül. De, ha minden változatlan, akkor mitől várjuk a jobbat, a beteljesülést?

Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, de életem nagyobb változásai eléggé megviseltek; akár fizikai tüneteket is képes voltam produkálni. Szerencsére (vagy spirituális gyakorlatok hatására) ma már sokkal könnyebben megy. Jobban meglátom a lehetőségeket, hiszen, ha egy helyben toporgunk, akkor a hőn áhított boldogság sem érkezik meg.

A természet is örökös változásban van, akkor mi, akik a természet részei vagyunk, miért állunk ellen? Megéri elgondolkodni, hogy akár egy kisebb változás elfogadásával is mennyit nyerhetünk. 

„… a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek.”

Az asztrológia azon dolgok közé tartozik, amelyről mindenkinek megvan a saját véleménye. Úgy gondolom, hogy tájékozottságtól függően ez a vélemény egy életen át csiszolódhat, és jobb is rugalmasan hozzáállni a témához.

Hiszek abban, hogy a különböző csillagállások alatt való születés megajándékoz minket bizonyos tulajdonságokkal. Viszont azzal már nem értek egyet, hogy egyes személyek a rossz tulajdonágaikat a csillagjegyükkel magyarázzák, és a változtatás akaratának legkisebb jelét sem látni rajtuk. Ahogy Szepes Mária Smaragdtábla című könyvében olvastam, „… a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek.” Amennyiben csak az asztrológiánál maradok, nem a csillagjegy az egyetlen, amely meghatározhatja tulajdonságainkat, hanem az aszcendensnek is nagy szerepe van. Mivel nem vagyok asztrológus, ezért mélyebben nem is szeretnék belemenni a témába.

Viszont Szepes Mária kijelentésével azért is értek egyet, mert hiszek a szabad akaratban. Ha szabad akarat nem létezne, akkor szinte „robotként” élnénk hétköznapjainkat, hisz minden eleve meghatározott lenne.

Én úgy gondolom, hogy a csillagállások miatt van egy bizonyos keret az életünkben, amelyben szabad döntéseinkkel mozoghatunk. A döntéseink pedig a csillagoktól is kapott személyiségünkkel függenek össze.

Szeretek a csillagjóslás felé kétkedő hittel fordulni (de nem a magazinokban megjelenő heti, havi, vagy éves horoszkópra gondolok, hanem a szakemberek által elkészítettre), hiszen innen kevésbé érnek nagy csalódások, de akár kisebb csodákat is átélhetek vele. 

Kinek a szabálya?

Mindennapi tevékenységeinket szabályok tömkelege szerint éljük. Többnyire észre sem vesszük, hogy kisebb – nagyobb törvények határozzák meg életünk nagy részét. Ez így természetes, hiszen bizonyos szabályok nélkül, összeomlanának a hétköznapjaink (gondolok itt a közlekedési szabályokra).

Viszont az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy a saját életünket, milyen törvények szerint éljük? Vallási, etikai, társadalmi? Esetleg a családunk által „normálisnak” tartott normák szerint?

Milyen szabályok szerint ítélünk meg egy másik embert? Sokaknál ez a gyerekkorukban magukba ívódott minta alapján történik, ami elképzelhető, hogy több helyen is hibádzik. „Csak” fel kell ismerni és átalakítani a saját személyiségünkre. Hiszen attól, hogy egy családot alkotunk másokkal, még nem jelenti azt, hogy mindenben ugyanúgy kell viselkednünk. Ha vallási normák szerint ítélkezünk mások felett, akkor át kell, hogy gondoljuk, hogy milyen mértékben tudunk azonosulni azzal a vallással. Ha nem teljesen, akkor jobb, ha minél hamarabb saját szabályokat alakítunk ki. A sort még lehetne folytatni, hisz rengeteg szabályrendszer létezik.

Az ítélkezés után folytathatnám azzal, hogy ki mi szerint szeret. De ezt tegyétek meg Ti, és közben alakítsátok ki a saját, egyedi szabályrendszereteket.   

Az örök körforgás

Adódhat a kérdés, hogy mi forog mi körül és én egyszerűen annyit mondanék, hogy minden körforgásban van. Forognak az évszakok, hónapok, napszakok, órák, percek. Ez a természet csodálatos körforgása, amibe nincs beleszólásunk, még akkor sem, ha néha ezt elhitetik velünk.

Én az élet azon ciklikusságára gondoltam, amely által termékeny és kevésbé termékeny életszakaszok követik egymást. Talán Ti is találkoztatok már olyan emberrel, akinek tökéletes élete volt. Legalábbis látszólag, ugyanis, ha mélyebben belenézünk emberi sorsokba, akkor feltűnhet, hogy jó és rossz korszakok követik egymást. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ha jelenleg boldogok vagytok, akkor tartsátok az eszetekben, hogy biztos valami negatív élethelyzet fog következni. Csak az a célom, hogy tudjátok, hogy teljesen normális, ha jó és rossz időszakok követik egymást az életetekben. Ha optimistán nézitek, a kevésbé jóban is meglátjátok a lehetőséget, vagy legalább a lehetőséget a tanulásra. Hisz olyan nincs, hogy csak jó van; az élet nevezetű játék úgy nem lenne teljes.

Az egészet egy óriáskerékhez tudnám hasonlítani. Ennek a színes játéknak van egy közepe, de nem csak felfele visz, hanem lefelé is, hiszen csak így tud megtenni egy teljes, egész kört. Természetesen szebb fentről látni mindent, de a lent ugyanúgy a játékhoz tartozik. A játékot pedig csak vidáman lehet játszani. J

Újra gyerekként élni

Éreztétek már úgy, hogy milyen jó lenne újra gyereknek lenni és felhőtlen boldogságban élni? Persze a választ mindenki esetében tudom. J A kérdés nem a vágy létezésében, hanem a megvalósításban van.

Mi, felnőttek mindent természetesnek, magától értetődőnek tartunk, pedig rengeteg csoda van körülöttünk. Gondoljunk csak a nagy hőségben érkező frissítő esőre, a napfelkeltére, a teliholdra, vagy akár a virágok sokszínűségére. A sort még sokáig lehetne sorolni és azt tanácsolom, hogy tegyétek is meg és akkor észreveszitek, hogy ez a világ tele van csodával. Rengeteg csodával, még akkor is, ha többnyire csak a rosszat vesszük észre.

 Induljatok úgy minden napnak, hogy jól szétnéztek és észreveszitek azokat a szépségeket, amiket eddig természetesnek tartottatok. Pár nap múlva érezni fogjátok a különbséget. J

Neked mennyi az EQ-d?

Azt már régen halljuk, hogy mennyire fontos az értelmi intelligencia, de manapság kezd elterjedni az érzelmi intelligencia (EQ) jelentősége is.

Az érzelmi intelligencia körébe tartozik saját érzelmeink kifejezése, más érzéseivel való együttérzés, de a remény és a kitartás is (sok más mellett). Találkoztam már olyan személyekkel, akik ugyan magas értelmi intelligenciával rendelkeztek, de az érzelmeik kifejezésében nem voltak elég fejlettek. Ez okozhat megrekedést is az életben. A gyerekkorunkban eltanult minta is okozhat alacsonyabb EQ szintet, de aggódnunk nem kell, hiszen fejleszthető ez a képesség. Több módszer is létezik, és személyiségtől függően mindenkinek más válik be. (Én a kineziológiával szimpatizálok).

Az ember élete társas kapcsolatokra épül, ezért fontos annyira a saját érzéseink megértése, kifejezése, illetve más érzéseinek felismerése és megértése. Legyen szó barátságról, családról, párkapcsolatról, munkakapcsolatról, az érzelmek mindig főszerepben vannak.

Éppen ezért szenteljünk elég figyelmet az érzéseinknek és vegyünk példát a gyerekekről, akik még eredendően őszinték és tiszták.  

Feltöltődés

Biztos éreztétek már Ti is, hogy a fizikai fáradtságon túl, valami más sem működött rendesen a saját kis világotokban. Én bizonyos emberekkel való találkozásaim alkalmával szoktam ezt érezni és a „teljesen leszívták az energiám” kifejezéssel szoktam élni ezen alkalmak után.  Természetesen más elfoglaltságok is okozhatják ezt az érzést.

Volt időszak, amikor nem tettem semmit azért, hogy helyreállítsam a saját egyensúlyomat, de volt egy felismerésem, hogy ez így tovább nem mehet. A kérdés már „csak” a hogyan volt. Akkoriban kezdtem el a relaxációt, ami egy idő után meditálássá alakult. Azt hiszem, hogy ez egy tökéletes módja az energiával való feltöltődésnek.

Nem olyan régen, A mennyei prófécia című könyv elolvasása után, még jobban tudatosult bennem a pozitív energia fontossága. Ezzel nem csak a jelenlegi élethelyzetünket könnyíthetjük meg, hanem a jövőnket is pozitívan befolyásolhatjuk.

A könyv szintén rávilágított arra, hogy a természetben menny(e)i energia lakozik és, hogy ezt az energiát milyen jól ki lehet, illetve lehetne használni.

Ajánlom mindenkinek a könyvet, az azonos című filmmel együtt, illetve ami még fontosabb, hogy találjátok meg a saját módszereteket arra, hogy feltöltődjetek energiával. 

Te is gazdag szeretnél lenni?

Gondolom, hogy a válasz egyértelműen igen. Ez nem meglepő, de elgondolkodtál már azon, hogy milyen gazdagságra vágysz? Agyagi? Érzelmi? Intellektuális?

Tudniillik ugyanis, hogy sokan a gazdagságot az anyagi javakkal azonosítják, ami természetesen teljesen normális és összeegyeztethető a többi típusú gazdagsággal, de nem a bőség egyetlen formája. A lényeg, hogy tudd, Te mire vágysz. Sok pénzre, boldog családi életre, esetleg egész életen át tartó tanulásra? Természetesen egyik sem zárja ki a másikat, csak tudni kell, hogy pontosan mit akarsz.

Felvetődhet a kérdés, hogy miért. A válasz nagyon egyszerű, hiszen a gazdagságot csak akkor tudod bevonzani, ha tudod, hogy mit szeretnél konkrétan (ez a vonzás egyik alaptörvénye).

Gondolkozz el ezen és kezd a holnapi napot úgy, hogy közelebb kerülsz egy lépéssel a vágyaidhoz. J

Ez elment vadászni....

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
és ez az icike-picike mind megette!

Ugye mindannyian hallottuk gyerekkorunkban a fent látott mondókát? Talán már unalmasnak is tartottuk, de a mélyebb jelentését (bár az is lehet, hogy belemagyarázom; de a végeredmény szempontjából lényegtelen) valószínűleg nem ismertük fel.

Én úgy gondolom, hogy az egész élet alapja, amit felfoghatunk egy játéknak is, a munkamegosztás. Elég csak a szűkebb környezetünkben szétnézni ahhoz, hogy észrevegyük, hogy mindenki másban jó. Egyikünk bölcsész beállítottságú, amíg a másik ezermester, a harmadik pedig lehet művészlélek. Ez az élet szépsége, hogy mindannyian mások vagyunk és éppen ezért ilyen színes a körülöttünk lévő világ.

Néha nehéz elfogadni, hogy mások annyira különböznek tőlünk, és nem értenek meg minket, de gondoljunk csak bele, hogy milyen unalmas lenne az élet, ha mindenhol a saját képmásunkkal találkoznánk.

Merjünk mások lenni és fogadjuk el mások másságát is. J

Születésnap :)

Pont ma egy éve történt, hogy közzétettem az első bejegyzést a blogomon. Kitartónak tartom magam, de nem voltam biztos abban, hogy hosszabb ideig fogom megosztani Veletek a gondolataimat. Szerencsére tévedtem és már egy teljes év eltelt.

Sok mindent történt azóta az életemben és gondolom, ezzel Ti sem vagytok másképp. Minden egyes bejegyzésem megírásával közelebb kerültem önmagamhoz és sokat tanultam az életről és a körülöttem lévő személyekről. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt egy év a megismerésről és a felismerésről szólt.

Köszönöm Nektek, hogy olvastátok a blogot; sok erőt kaptam Tőletek. Köszönet a támogató szavakért és a kritikákért is. Nélkületek nem tudtam volna az elmúlt egy évet megtölteni gondolatokkal. J

Remélem, hogy a továbbiakban is tudjuk egymást tanítani, hiszen a kölcsönösségen sok minden múlik. 

Nektek van biztos pont az életetekben?

Az igazat megvallva, a következő bejegyzésemnek hamarabb volt meg a képi illusztrációja, mint maga a téma. Véletlenül találtam rá erre a képre (bár tudni kell, hogy a véletlenekben még csak véletlenül sem hiszek J), ami a mai napig valamilyen különös hatással van rám.

Többször is eszembe jutott ez a kép és ekkor már tudtam, hogy valamilyen témát kíván. Aztán hirtelen beugrott, hogy milyen nagy nyugalmat áraszt magából ez a csodás fa és egyben valamilyen állandóságot is szimbolizál. Pont olyan, mint amilyen társra minden embernek szüksége lenne. A társon érthetünk barátot, szülőt, gyereket, bármilyen családtagot és persze szerelmet is. A lényeg, hogy bármilyen probléma, élethelyzet esetén ott álljon mellettünk és biztosítsa az állandóság érzését.

Törekedjünk, hogy legyen legalább egy ilyen ember az életünkben, de közben ügyeljünk arra, hogy a környezetünkben másoknak is szüksége van biztos pontra, akik akár mi is lehetünk. 

A tavaszi fény

Most, hogy megérkezett a tavasz, láthatjuk, amint a természet feléled a szürkeségből, és minden élettel telivé válik. Olyan természetesnek vesszük ezt a változást, pedig, ha belegondolunk ez egy valóságos csoda.

A természet a téli pihenéséből újraéled és megmutatja minden szépségét, ami a mi lelkünkre is pozitív hatással van. Nem kis munka, amint a földben lévő kis magok utat törnek maguknak a fény felé.  Ha ezek a csöppnyi magok képesek erre, akkor mi, emberek is képesek vagyunk a fény felé fordulni, és a szomorúságot, lehangoltságot hátrahagyva életvidám személyiségekké válni.

Próbáljunk meg mi is felébredni és minden kis szépséget felfedezni, ami körülöttünk létezik. Hiszen, ahogy a természetben, úgy az emberi létben is a sötétséget mindig legyőzi a fény.  

Szeretet

Elgondolkodtál már azon, hogy miért azok az emberek vesznek körül, akik általában ott vannak melletted? Miért pont ők? Miért pont annyian és miért pont olyanok, amilyenek? Ha még eddig nem tetted meg, akkor érdemes elmélkedni ezen egy kicsit.

Nyílván nekem is csak egy véleményem, nézőpontom lehet, de ezt megosztom veletek. Úgy gondolom, hogy a kisugárzás központi kérdés ebben a témakörben. Csak gondolj bele, hogy ha rossz napod van, akkor ritkán találkozol optimista emberekkel, vagy, ha mégis, akkor nem is ismered fel a bennük rejlő pozitív lehetőséget.

Úgy gondolom, ha szeretetet sugárzol, körülvesznek a hozzád hasonló emberek és egy nagy szeretetközösséget alkottok, ami újabb személyeket vonz ebbe a csoportba. Ezáltal olyan nagy közösség alakulhat ki, amely egy egész országra és akár a világra is pozitív hatással lesz.

Kezdjük kicsivel; kezdjük el szeretni a közelünkben lévőket, majd haladjunk egy kicsit mindig távolabbra. Lehet, hogy nem lesz könnyű munka, de higgyétek el, megéri. 

A legfontosabbak

Ha valaki megkérdezné Tőlem, hogy milyen emberi tulajdonságokat tartok a legfontosabbnak, nem biztos, hogy kapásból fel tudnám sorolni a számomra legértékesebbeket.

A szeretet és az őszinteség biztos, hogy szerepelne az első ötben, de a továbbiakon már tűnődnöm kellene. Ez a téma sokakat foglalkoztatott a történelem során is, és meglepő, hogy több nagy gondolkodó is (Platón, Aquinói Szent Tamás, Buddha) ugyanazokat az erényeket tartották a legfontosabbaknak. Ezek a következők: bölcsesség, tudás, bátorság, szeretet, jószívűség, igazságosság, mértékletesség, spiritualitás és transzcendencia.

Ezen tulajdonságok tudatában érdemes elgondolkodni azon, hogy melyeknek vagyunk birtokában. Ugyanis ezen jegyeink fejleszthetőek, akármennyire is szeretjük mondogatni, hogy „ilyen vagyok és kész”.

Személyiségünk alapjait kaptuk, de ha nem is könnyű munkával, az erények egy része kifejleszthető magunkban. Ezekkel a tulajdonságokkal azt hiszem, hogy sokkal békésebb és lelkileg nyugodtabb életet élhetünk.

Talán így nagyböjt idején nem is árt, ha tartunk egy kis önvizsgálatot. J

A közös vágy

Yehuda Berg kabbalista gondolkodó néhány mondata villámcsapásként hatott rám. A következőket írta: 

„A vágy az, ami közös bennünk. Vágy a világbékére, vagy háborúra. Vágy egy pizzára, vagy egy salátára. Lényegtelen, milyen mély vagy egyszerű, az emberi vágy egy összekötő kapocs.
Mindenki vágyik a boldogságra: senki sem vágyik a szenvedésre. Viszont sokszor félreértjük valakinek a boldogság keresését ….”

Milyen igaza van, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. A különbség „csupán” annyi, hogy más a boldogságról való képzetünk. Ez viszont teljesen normális, hiszen ettől a különbözőségtől vagyunk egyediek.

Nincs tehát jogunk elítélni, illetve rossz szemmel nézni másokat, hiszen Ők ugyanúgy keresik a boldogsághoz vezető utat, mint mi.

Segítsük egymást ezen az úton, mert nincs is annál szebb, mint mikor valakiben meglátjuk a jóakaratot és segítő szándékot. 

Tárd ki szíved annak, amire vágysz!

A napokban arra lettem figyelmes, hogy elképzelem, amint a szívem egy része elkezd kinyílni valami számára; valami olyan számára, amire nagyon vágyok. Furcsa érzés kerített hatalmába. Jóleső melegséget éreztem a szívem táján és kellemes képek árasztották el a képzeletemet. Néhány pillanatra elfelejtettem minden gondom és olyan volt, mintha nem is ezen a Földön élnék.

Később néhányszor eszembe jutott még ez az élmény és úgy gondoltam, hogy megpróbálom előhívni az érzést. Nagy meglepetésemre sikerült és nem is egy alkalommal.

Az eddig tapasztaltak miatt úgy döntöttem, hogy megosztom Veletek is. Képzeljétek el, amint a szívetekben egy kis ajtó kinyílik egy bizonyos érzésnek, mint például a szeretet, a béke, a szerelem, vagy akár a bőség. Ne akarjatok irányítani semmit az elmétekkel. Én úgy hiszem, hogy minden érzés bennünk lakozik, amire igazán vágyunk. Azt hiszem, ez a napi egy-két alkalom segít ellazulni és befelé fordulni ebben az állandóan rohanó világban. Amennyiben hisztek benne, még a vonzást is beindíthatja. J

Minőségi idő

Néhány évvel ezelőtt rájöttem, hogy szükségem van olyan minőségi időre, amit magammal töltök. Olyan időre, amiben jól érzem magam, amiben megtalálom magam, és ami csak az enyém. Akármennyire lehet társasági egy személy, a magányra mindenkinek szüksége van.

Ezen idő eltöltésének a módja sokféle lehet. Valaki relaxál, valaki meditál, valaki fest, alkot, amíg más az olvasásban vagy épp a jógában találja meg azt az elfoglaltságot, amiben a flow állapotába, vagy legalábbis ahhoz közeli állapotba kerül.

Az a lényeg, hogy mindenkinek jár ez az idő, amiben meghallhatja a belső csendet és közelebb kerül önmagához.  Keressétek meg, hogy számotokra mi a megfelelő forma!

Részekből egész

Biztosan előfordult már veletek is, hogy bizonyos eseményeket inkább meg nem történtté tettetek volna az életetekben. De valóban ez lenne a megoldás?

Véleményem szerint nem, mivel ezen események nélkül nem lennénk ugyanazok, akik most vagyunk. Az összes öröm, bánat, megpróbáltatás, félelem és megkönnyebbülés a jelenlegi személyiségünk része.

Hálával kell lennünk a múlt összes eseménye iránt, hisz ezen részekből állt össze mostani életünk. A mostani, amit teljesen meg kell élnünk, ha ezt a teljességet érzékelni szeretnénk. 

Az elfogadhatatlan….

A következő Eckhart Tolle idézettel szeretnék rámutatni az elfogadás fontosságára.

„Még a legelfogadhatatlanabbnak és legfájdalmasabbnak tűnő helyzetben is valami mélyebb jó rejlik, és minden tragédiában megtalálható a kegyelem magva.

A történelemben számos példát látunk olyan nőkre és férfiakra, akik hatalmas veszteség, súlyos betegség, bebörtönzés vagy a közeli halál láttán elfogadták a látszólag elfogadhatatlant, és így „minden értelmet meghaladó békére” leltek.

Az elfogadhatatlan elfogadása a kegyelem legnagyobb forrása ebben a világban.”

Sokszor könnyebb lenne elfogadni a helyzetünket, mint a mások életére is kiható tényezőket megváltoztatni. 

Egyszerre fekete és fehér

A minap egy barátommal beszélgetve arra a következtetésre jutottunk, hogy mindketten képesek vagyunk egy szituációban egyszerre elégedettek és elégedetlenek lenni. Kívülállóként úgy tűnhet, hogy ezek az ellentétes érzések nem létezhetnek egyszerre.

Valószínűleg személyiség kérdése, ahogyan az is, hogy hogyan kezeljük az egymással szemben álló erőket. Tapasztalatból mondom, hogy nem egyszerű. Döntéshelyzetekben pedig kimondottan erőt próbáló feladat, hogy melyik oldalnak engedjünk. Hosszú latolgatás szükséges, de úgy gondolom, hogy érdemes pontot tenni ezeknek a szituációknak a végére, mert a hosszabb érzelmi kettősség biztos, hogy nem hozza el a lelki béke állapotát.

Igazából nem tudok és nem is akarok tanácsot adni, csak azt szeretném, hogy mindenki tudja, nincs egyedül a kettősség érzetével; és higgyétek el, hogy biztos ebből is lehet tanulni.

Hálásnak lenni

Köszönöm! – Olyan egyszerű, sokat használt és elcsépelt szó, mégis vannak helyzetek, melyekben sokkal többet és sokkal őszintébben kellene használnunk.

Egy ideje elkezdtem gondolkodni azon, hogy egyes személyek miért léptek be az életembe. Sokszor nem tudtam magyarázatot adni, de egy idő után mindig kristálytisztán láttam az okot, amiért hosszabb vagy rövidebb időre az életem részévé váltak. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok. Éppen ezért nincsenek negatív érzéseim ezekkel a személyekkel kapcsolatban, akármilyen történet fűződik is hozzájuk. Ennek következtében pedig sokkal kiegyensúlyozottabban lehet élni.

Nem tudom mindenkinek egyenként megköszönni ezt a részvételt, de már a hála érzése is lelki nyugalommal tölt el.

Gondoljatok életetek szereplőire hálával, akik hozzájárultak jelenlegi személyiségetek kialakulásához és vágyaitok beteljesüléséhez. 

Segítőink

Hányszor éreztétek már olyan egyedül magatokat, hogy nem tudtatok kihez fordulni? Előfordulhat, hogy kétségbeesett helyzetünkben nem vesszük észre, hogy igenis vannak felsőbb segítők, akik bármikor a szolgálatunkba állnak, ha kérjük őket.

Igen, kérjük. Fontos, hogy Ők maguktól nem segítenek, csak, ha van elég bátorságunk kérni. (Néha már a kérés megtestesülése is segítséget jelent.) Számomra ezek a segítők az Angyalok. Manapság már-már angyalkultusz alakult ki, de azon a véleményen vagyok, hogy attól, hogy telezsúfoljuk lakásunkat angyalokkal kapcsolatos tárgyakkal, még nem kapunk segítséget szorult helyzetünkben.

Egy őszinte kérés sokkal többet jelent, amit, ha a hála érzése is követ, akkor még hatékonyabb lehet. Természetesen vannak meditációk, melyek még közelebb vihetnek ezekhez a csodás lényekhez, de nem szükséges ahhoz, hogy kérjünk.  

Amennyiben választ kértek valamivel kapcsolatban, figyeljetek a belső hangra, ami megadja a megfelelő választ. 

Tudatunkban az angyalok sokféle formát ölthetnek, elképzelésükkor nyugodtan engedjük szabadon a fantáziánkat. Meglátjátok, már ettől kevésbé magányosnak fogjátok érezni magatokat. 

Újra itt

Van, hogy szükség van a befelé fordulásra. Van, hogy helyre kell rakni magunkban a dolgokat. Lehetnek ezek a múlt történései, a jelen eseményei vagy akár a jövő tervei is. Ez történt velem is. Szükségem volt egy kis időre, hogy megtudjam mi a legjobb nekem. Ehhez azonban szükségem volt egy kis kísérletezgetésre. A kísérletek viszont néha nagyon is veszélyesek lehetnek.  Fennáll a sérülés veszélye.  Az embernek azonban vállalnia kell a kockázatot, ha a legjobbat akarja kihozni magából.

Van, akinek a magányban való elmélkedés, van, akinek a tapasztalatszerzés adja meg a választ az élet nagy kérdéseire. Nekem talán mindkettő. Életem fontos eseményei után szeretek egy kicsit csendben maradni és elemezgetni.  Ez hol több, hol kevesebb időt vesz igénybe; érezhető, ha véget ér a folyamat (megkönnyebbülés, vagy más hasonló pozitív érzés követi).

Néhány új, megválaszolt kérdéssel magabiztosabban, ambiciózusabban tudok újra beállni az élet nevezetű játékba, amit, ha vidáman játszunk, akkor csak nyerthetünk. De ehhez szükség van néha veszélyekre is.

Gondolkodjatok el Ti is, hogy nem szükséges-e néha megállni és átgondolni, hogy hol jártok. Talán az év eleje alkalmas időszak, de én az időtől függetlenül tartom fontosnak ezt a tevékenységet.

Jó kísérletezgetést! J