A húsvét előtti napokban sok szó esik a szenvedésről,
fájdalomról. Sok helyen megörökítik Jézus szenvedéstörténetét, és ebből a
hétből ez az esemény kerül a leghangsúlyosabb helyre. Nem tagadható, hogy megtörtént,
hiszen mindez bizonyított tény. A kérdés inkább az, hogy mit is ünneplünk, illetve
mire is emlékezünk ezen a héten. A keresztre feszítés nem a végső pontja ennek
a hétnek, hiszen ott van a feltámadás napja is, ami örömmel és megújulással
jár. Sokan azt tanultuk meg régen, hogy ennek a hétnek szomorúnak kell lennie, hiszen
a szenvedésre emlékezünk. Nekem az a véleményem, hogy pont az ellentéte igaz.
Örömmel telinek kell lennie ezeknek a napoknak, hiszen megtörtént a feltámadás,
és ez reményt ad mindannyiunknak. A csodák tanítása című könyv nagy igazságot
ír erről, és ezt szeretném megosztani veletek:
„Ne azzal töltsük ezt a hetet, hogy Isten fiának megfeszíttetésén
merengünk, ünnepeljük inkább boldogan a megszabadulását. Mert a Húsvét nem a
fájdalom, hanem a béke jele. A meggyilkolt Krisztusnak nincs értelme. … Ez a
hét pálmaágakkal veszi kezdetét, és liliomokkal, az Isten fiának ártatlanságát
jelző fehér és szent virágokkal ér véget. … Ezen a héten az életet ünnepeljük,
nem a halált.”
Kívánom, hogy mindenki lelkét a szeretet, az öröm és a béke járja
át.
