2015. július 5., vasárnap

Szabadon szállni, mint a madár


Itt a nyár, csodásak a természet színei, és, ha egy kicsit is figyelmesek vagyunk, akkor rengeteg csodát figyelhetünk meg. Mostanában valahogy (nyílván nem véletlenül) a madarak világára lettem figyelmes.

Ahogy fekszem a napon (és töltődöm csodálatos energiájával) mindig a szálló madarakra figyelek fel. Olyan szabadok, gondolom. Oda mennek, ahová akarnak, és ott pihennek meg, ahol jólesik nekik. Biztos vagyok abban, hogy nincs bennük semmiféle aggodalom a holnap miatt. Teljes mértékben a jelenben élnek.

Irigylésre méltó életük van. Gondoljunk csak vidám énekükre. Hallottatok már szomorú madárdalt? Én még nem.

Mi, emberek megközelíthetjük ezt a szabadságot, boldogságot? Én úgy hiszem, hogy igen, méghozzá bizalommal. Teljesen lényegtelen, hogy ki miben hisz, de abban egyetérthetünk, hogy valamilyen felsőbb erő létrehozott minket, méghozzá szeretettel. Egy világnézettől sem hallottam még, hogy a Teremtő gonosz lenne. Ebben az esetben viszont csak boldogságot szánhat nekünk. Hiszen akit szeretünk, azt boldognak akarjuk látni.

Tudom, hogy adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vagyunk mindannyian maradéktalanul boldogok. Véleményem szerint azért, mert el sem hisszük, hogy jár nekünk a boldogság. Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy mások sem boldogok, akkor mi miért lennénk azok?


Azért mert elhisszük, hogy a jóságos Teremtő boldognak akar látni minket. Adjuk fel az aggodalmainkat (hiszen sose lett jobb tőlük semmi), és bízzuk magunkat a legfelsőbb erő akaratára, ami az, hogy boldogságot hozzon az életünkbe.