Szabadon szállni, mint a madár

Itt a nyár, csodásak a természet színei, és, ha egy kicsit is figyelmesek vagyunk, akkor rengeteg csodát figyelhetünk meg. Mostanában valahogy (nyílván nem véletlenül) a madarak világára lettem figyelmes.

Ahogy fekszem a napon (és töltődöm csodálatos energiájával) mindig a szálló madarakra figyelek fel. Olyan szabadok, gondolom. Oda mennek, ahová akarnak, és ott pihennek meg, ahol jólesik nekik. Biztos vagyok abban, hogy nincs bennük semmiféle aggodalom a holnap miatt. Teljes mértékben a jelenben élnek.

Irigylésre méltó életük van. Gondoljunk csak vidám énekükre. Hallottatok már szomorú madárdalt? Én még nem.

Mi, emberek megközelíthetjük ezt a szabadságot, boldogságot? Én úgy hiszem, hogy igen, méghozzá bizalommal. Teljesen lényegtelen, hogy ki miben hisz, de abban egyetérthetünk, hogy valamilyen felsőbb erő létrehozott minket, méghozzá szeretettel. Egy világnézettől sem hallottam még, hogy a Teremtő gonosz lenne. Ebben az esetben viszont csak boldogságot szánhat nekünk. Hiszen akit szeretünk, azt boldognak akarjuk látni.

Tudom, hogy adódik a kérdés, hogy akkor miért nem vagyunk mindannyian maradéktalanul boldogok. Véleményem szerint azért, mert el sem hisszük, hogy jár nekünk a boldogság. Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy mások sem boldogok, akkor mi miért lennénk azok?

Azért mert elhisszük, hogy a jóságos Teremtő boldognak akar látni minket. Adjuk fel az aggodalmainkat (hiszen sose lett jobb tőlük semmi), és bízzuk magunkat a legfelsőbb erő akaratára, ami az, hogy boldogságot hozzon az életünkbe. 

Virágzás

Ahogy nézem az asztalomon lévő ibolyát, elcsodálkozom, hogy milyen gyönyörű lett újra. Két hónapja kaptam, és tele volt virággal. Szeretettel gondoztam, és leszedegettem róla az elszáradt virágokat. Néhány hete alig maradt már rajta virág, de így is szeretettel fordultam felé. Aztán most azt vettem észre, hogy újra teljes pompájában van.

Így vagyunk ezzel mi is, emberek. Virágzunk, majd hervadunk. Aztán szükségünk van egy kis pihenésre ahhoz, hogy újra tele legyünk szépséggel. Mindeközben pedig szeretnünk kell magunkat, akármi történjen is. Mindig úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk.

Lehetsz boldog, boldogtalan, vidám, lehangolt, magányos, vagy életteli; szeresd azt, aki vagy, és hamarosan még több szeretet és szépség árad feléd. 

A csoda az maga a csoda

Annyit beszélünk a csodákról. Csodákat várunk az életünkbe, hogy minden megoldódjon. De 

elgondolkodtunk már azon, hogy mi is az a csoda? Csodás életre törekszünk, de mit is jelent ez valójában?

Csoda lehet egyesek számára egy új lakás megszerzése, egy új autó megvétele, vagy bármilyen más tárgyi dolog megszerzése. Ha belegondoltok, hogy meddig tartott egy-egy megvett vagy megkapott tárgy utáni öröm, akkor rájöhettek, hogy ezek csak múló csodák. Azt hiszem, hogy mindannyian valami maradandóbbra vágyunk.

A legnagyobb csodák szemmel nem láthatók, viszont a szívvel érezhetők. Lehet csoda egy barátság kialakulása, egy szerelem létrejötte vagy egy családi kapcsolat megléte is. Sőt, továbbmegyek; még az egyedüllétben is van csoda. A csend, amelyben valójában megismered önmagad. De itt nem a magányról beszélek, mert abban nincs meg a csodálatos kapcsolat önmagaddal.

A csodálatos érzések közé tartozik a szeretet és a szerelem érzése. A hála és a megbocsátás is olyan érzések, melyek megléte elégedetté, boldoggá teszik az embert. Csodálatos élmény, ha tudjuk, hogy milyen célja van az életünknek. Csoda, ha örömmel ébredünk és örömmel fekszünk le. És óriási csoda, ha egészségesek vagyunk, tehát, ha teljesnek, egésznek érezzük magunkat.

Csodának tartom, ha van kiben hinnünk, ha van egy fentebb lévő erő, akitől kérhetünk segítséget, akinek elmondhatjuk a bánatunkat, örömünket. Ha hiszünk egy ilyen erőben, akkor az élet is könnyebbé válik.

Csoda maga az élet is, ha azzá tesszük, és mindez tőlünk függ. Kár mutogatni a külső körülményekre, mert az élet csodáját csak mi magunk hozhatjuk létre. Felelősek vagyunk a saját csodánkért. 

Mit kezdjünk az érzéseinkkel?

Most kezdhetném azzal, hogy azért írok, mert az új év új kezdetet jelent, de nem fogadtam meg semmit. Bár ez sem igaz, mert annyit megígértem magamnak, hogy boldogságra fogok törekedni ebben az évben. Azért írok, mert olyan megérzésem támadt, hogy ideje újraindítanom a blogot. Persze, először elhessegettem a gondolatot, de aztán újra ott termett, és már nem akartam hadakozni ellene. Sokat gondolkodtam, hogy miről is írhatnék, de olyan sok lehetőség jutott eszembe, hogy hagytam ülepedni az ötleteket.

Nagyon sok könyvélmény van mögöttem, és nem csak könyv, hanem ’életbeli’, kézzel fogható élmény is. Ezeknek az élményeknek vannak közös pontjaik; az egyik ilyen az érzések teremtő ereje. Mostanában már nagyon elterjedt a ’gondolat teremtő ereje’ kifejezés, de ezt én önmagában  nem tartom teljesen hitelesnek. Ha optimistán gondolkodik valaki, de a szíve tele van keserűséggel, akkor nem valószínű, hogy boldog életet fog teremteni. Csak tegyetek egy próbát és mondjátok ki, hogy ’Köszönöm, hogy ma volt mit ebédelnem’. Majd mondjátok ki újra, de úgy, hogy éljétek át szívetek minden erejével a hála érzését. Én azt tapasztaltam, hogy a két hálaadás nem is hasonlítható össze. Az utóbbiban szinte érzed az energiát, amit sugárzol.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a gondolatnak önmagában még nincs olyan mértékű teremtő ereje, mint az érzéseknek. Természeten nem mondanám, hogy egyáltalán nem teremthetünk a gondolattal, de az érzéseinkkel sokkal könnyebben tesszük azt, és a pozitív érzések ránk is minden szempontból csodálatos hatással vannak.  Gondolataink folyamatosak cikáznak a nap folyamán, azonban mély érzéseket létrehozni nem szoktunk ilyen gyakran. Ezek szerint a szívünk sokkal megfontoltabb, mint az agyunk, és ezért nehéz a gondolatokat kordában tartani.

Ha a szívünkkel legalább annyit foglalkoznánk, mint az egónk alkotta gondolatokkal, akkor egy csodákkal teli életet tudnánk létrehozni.  De miért nem tesszük ezt?

Mert egészen gyerekkorunktól azt tanultuk, hogy az eszünkkel, vagyis gondolatainkkal tudunk érvényesülni az életben. Senki nem említette, hogy a szeretettel milyen boldog életet tudunk létrehozni. A jó hír azonban az, hogy soha nem késő elkezdeni egy érzelemgazdag életet élni. Nem arról van szó, hogy a gondolatok megfelelő mederben tartását el kell felejteni, hanem összhangba kell hozni a szív érzéseivel.

Sok - sok gyakorlásra van szükség az érzelmek fejlesztéséhez, megéléséhez és kifejezéséhez, de ezt a folyamatot megéri véghezvinni a későbbi csodák érdekében.