Annyit beszélünk a csodákról. Csodákat várunk az életünkbe,
hogy minden megoldódjon. De
elgondolkodtunk már azon, hogy mi is az a csoda? Csodás
életre törekszünk, de mit is jelent ez valójában?
Csoda lehet egyesek számára egy új lakás megszerzése, egy új
autó megvétele, vagy bármilyen más tárgyi dolog megszerzése. Ha belegondoltok,
hogy meddig tartott egy-egy megvett vagy megkapott tárgy utáni öröm, akkor
rájöhettek, hogy ezek csak múló csodák. Azt hiszem, hogy mindannyian valami
maradandóbbra vágyunk.
A legnagyobb csodák szemmel nem láthatók, viszont a szívvel
érezhetők. Lehet csoda egy barátság kialakulása, egy szerelem létrejötte vagy
egy családi kapcsolat megléte is. Sőt, továbbmegyek; még az egyedüllétben is
van csoda. A csend, amelyben valójában megismered önmagad. De itt nem a
magányról beszélek, mert abban nincs meg a csodálatos kapcsolat önmagaddal.
A csodálatos érzések közé tartozik a szeretet és a szerelem
érzése. A hála és a megbocsátás is olyan érzések, melyek megléte elégedetté,
boldoggá teszik az embert. Csodálatos élmény, ha tudjuk, hogy milyen célja van
az életünknek. Csoda, ha örömmel ébredünk és örömmel fekszünk le. És óriási
csoda, ha egészségesek vagyunk, tehát, ha teljesnek, egésznek érezzük magunkat.
Csodának tartom, ha van kiben hinnünk, ha van egy fentebb
lévő erő, akitől kérhetünk segítséget, akinek elmondhatjuk a bánatunkat,
örömünket. Ha hiszünk egy ilyen erőben, akkor az élet is könnyebbé válik.
Csoda maga az élet is, ha azzá tesszük, és mindez tőlünk
függ. Kár mutogatni a külső körülményekre, mert az élet csodáját csak mi magunk
hozhatjuk létre. Felelősek vagyunk a saját csodánkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése