Yehuda Berg kabbalista gondolkodó néhány mondata villámcsapásként hatott rám. A következőket írta:
„A vágy az, ami közös bennünk. Vágy a világbékére, vagy háborúra. Vágy egy pizzára, vagy egy salátára. Lényegtelen, milyen mély vagy egyszerű, az emberi vágy egy összekötő kapocs.
Mindenki vágyik a boldogságra: senki sem vágyik a szenvedésre. Viszont sokszor félreértjük valakinek a boldogság keresését ….”
Mindenki vágyik a boldogságra: senki sem vágyik a szenvedésre. Viszont sokszor félreértjük valakinek a boldogság keresését ….”
Milyen igaza van, hiszen mindannyian a boldogságot keressük. A különbség „csupán” annyi, hogy más a boldogságról való képzetünk. Ez viszont teljesen normális, hiszen ettől a különbözőségtől vagyunk egyediek.
Nincs tehát jogunk elítélni, illetve rossz szemmel nézni másokat, hiszen Ők ugyanúgy keresik a boldogsághoz vezető utat, mint mi.
Segítsük egymást ezen az úton, mert nincs is annál szebb, mint mikor valakiben meglátjuk a jóakaratot és segítő szándékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése