Mostanában sokat gondolkodom
azon, hogy miért címkézünk fel mindent, amit látunk? Bármi, amit látunk, azt
szépnek, csúnyának, jónak, rossznak, feketének vagy fehérnek gondoljuk. A
semlegest valamiért nem tartjuk valódinak. Az ego bátorít minket arra, hogy
minél többet címkézzünk. Ha valami hozzánk hasonlatos, akkor a jó, ha velünk
ellentétes, akkor a rossz jelzővel látjuk el.
Ezek után bennem felmerül a
kérdés, hogy egy tárgyat, egy személyt vagy egy eseményt láthatunk-e a maga
valójában. Úgy érzem, hogy sokszor már az ítéleteinkkel felruházott kép tárul
elénk. Próbálunk mindent a saját magunk képére formálni. Meglepődnénk, hogy
véleményalkotás nélkül mennyire másnak látnánk a körülöttünk lévő dolgokat.
Az ego szerepének háttérbe
szorításával csökkenek a címkézések és a világot is egészen más színben
láthatjuk. Tudatosságunkat itt is kamatoztatni kell. Igaz, hogy erőfeszítéssel,
de oda kell figyelnünk a gondolatainkra és, amint ítélkezni próbálunk, létre
kell hozni egy számunkra pozitív gondolatot és elengedni a negatív véleményt. Azt
mindenképp szeretném kiemelni, hogy Isten mindent jónak teremtett, tehát, ha
valamit pozitív címkével látunk el, akkor az a valódi jellemzője. És így már
adódik a megoldás, hogy csak a negatív gondolatokat kell elengednünk. ( Sokkal
egyszerűbb a feladat így. J
)
Ezzel kapcsolatban szeretnék
megosztani veletek egy történeket, amivel már többször találkoztam és teljes
mértékben egyet is értek vele.
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta az útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénból jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott. Barátságosak, segítőkészek ás nagyon becsületesek. - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta az útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította.
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése