Pozitív vs. Negatív

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy miért címkézünk fel mindent, amit látunk? Bármi, amit látunk, azt szépnek, csúnyának, jónak, rossznak, feketének vagy fehérnek gondoljuk. A semlegest valamiért nem tartjuk valódinak. Az ego bátorít minket arra, hogy minél többet címkézzünk. Ha valami hozzánk hasonlatos, akkor a jó, ha velünk ellentétes, akkor a rossz jelzővel látjuk el.

Ezek után bennem felmerül a kérdés, hogy egy tárgyat, egy személyt vagy egy eseményt láthatunk-e a maga valójában. Úgy érzem, hogy sokszor már az ítéleteinkkel felruházott kép tárul elénk. Próbálunk mindent a saját magunk képére formálni. Meglepődnénk, hogy véleményalkotás nélkül mennyire másnak látnánk a körülöttünk lévő dolgokat.

Az ego szerepének háttérbe szorításával csökkenek a címkézések és a világot is egészen más színben láthatjuk. Tudatosságunkat itt is kamatoztatni kell. Igaz, hogy erőfeszítéssel, de oda kell figyelnünk a gondolatainkra és, amint ítélkezni próbálunk, létre kell hozni egy számunkra pozitív gondolatot és elengedni a negatív véleményt. Azt mindenképp szeretném kiemelni, hogy Isten mindent jónak teremtett, tehát, ha valamit pozitív címkével látunk el, akkor az a valódi jellemzője. És így már adódik a megoldás, hogy csak a negatív gondolatokat kell elengednünk. ( Sokkal egyszerűbb a feladat így. J )

Ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani veletek egy történeket, amivel már többször találkoztam és teljes mértékben egyet is értek vele.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:

- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs. 

- Athéni vagyok.

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg. 

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. 

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.

A vándor búsan folytatta az útját. 

Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénból jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek. 

- Nagyszerű emberek élnek ott. Barátságosak, segítőkészek ás nagyon becsületesek. - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas. 

- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs. 

A vándor vidáman fütyörészve folytatta az útját a város felé. 

A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:

- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!

Az öreg bölcs mosolyogva csillapította. 

- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.