Az a bizonyos rózsaszín szemüveg...

Meglátni a másik emberben a tökéletest? Talán ez az emberi létezés legnehezebb feladata. Földi létünk során mindannyian tökéletesnek teremtettünk, de ezt a tökélyt se magunkban, se másban nem fedezzük fel egykönnyen. Ez rengeteg konfliktust szül az életünk során, amit könnyedén elkerülhetnénk, ha megpróbálnánk tudatosabbak lenni.

Én is még csak kezdő vagyok ezen az úton, de azt elmondhatom, hogy nagyon sok múlik az elhatározáson. Ha előtérbe helyezzük a magunk és mások negatív tulajdonságait, akkor csak nagy nehezen fogjuk meglátni azt a tökéletességet, amit Isten nekünk ajándékozott; hiszen megvan bennünk minden olyan tulajdonság, amivel ő is rendelkezik . (A büntetést ne vegyük ide, mert azt csak egy ego – uralta embercsoport találta ki.)

Az, hogy vannak tökéletlenségeink, nem tagadhatjuk, hiszen az ego bennünk van és nem könnyű vele leszámolni. Bár szerintem nem is kell; elég, ha a hangerejét olyan alacsonyra vesszük, hogy ne is figyeljünk rá. Próbáljuk meglátni a csodákat, a pozitívumokat, mert már az érzés is tökéletes lesz, hogy nem a támadó gondolatokat helyezzük előtérbe.

Valóban olyannak látunk mindent, amilyen képzeletbeli szemüveget teszünk a szemünk elé. Ha ez a szemüveg sötét, akkor komorak leszünk és másokat okolunk emiatt. Ellenben, ha egy rózsaszín vagy bármilyen csodás színű lencsén keresztül szemléljük az embereket, akkor egy teljesen új szemszögből láthatjuk meg az egész világot. Olyan lesz, amilyennek Isten teremtette, mert ő csak a legjobbat akarja nekünk. (Ha mégsem így érzékelünk mindent, az azért van, mert szabad akaratot is kaptunk az élettől, ami  „segít” nekünk a saját képünkre formálni a világot.) Amikor először felvesszük ezt a rózsaszín szemüveget, ne felejtsünk el hosszan belenézni a tükörbe és meglátni a saját tökéletességünket.

Egy a tökéletességről szóló idézetet szeretnék megosztani veletek, ami inspirálhat minket arra, hogy minél rózsaszínebb szemüvegen keresztül szemléljük a világot. (Természetesen nem csak szerelmi kapcsolatra vetíthető ki az idézet :))

„Egyikük sem tudta elképzelni, hogy ilyen mélyen el lehet merülni valakibe. Valakibe, akinek a közelsége, tapintása, illata a tökéletesség érzületével lepi és ajándékozza meg kölcsönösen őket. Tudaton és képességen kívüli folyamat ez, és bizonyára istenek irányítják, hiszen ilyen áradó boldogság nem fakadhat embertől.” Jean-Pierre Montcassen