2013. október 26., szombat

Az elkerülhetetlen sors


„A világegyetemben mindenki és minden összefügg. Ha tiszta marad a szíved, akkor meglátod a jeleket. Kövesd őket és megismered a sorsod.” – hangzik el egy filmben (bár én nem láttam, de ez a mondat eléggé hatásos).

Az értelmező szótár szerint a sors egy olyan hatalom, amelyről azt gondolják, hogy irányítja az ember életének alakulását. Valamennyi igazságot látok ebben a meghatározásban, de azért szerintem ettől lényegesen összetettebb jelenségről van szó. A sors minden ember életének része a születéstől egészen a halálig. (mármint a test haláláig, mivel a lélek nem hal meg) Sok olyan meggyőződés van, hogy sorsunkat mi magunk választjuk meg a születésünk előtt. Én ezzel teljes mértékben egyetértek, csak az a probléma áll fenn, hogy mikor megszületünk, akkor már nem emlékszünk az erre az életre választott sorsunkra.

Mindannyiunknak vannak nagy álmai, vágyai, melyeket próbálunk megvalósítani az életünk során. Az elérésük után, azonban nem mindig vagyunk elégedettek és nem érezzük, hogy valóban ezt akartuk volna. Ezek az esetek valószínűleg nem tartoznak a sorsszerű események közé.

Aztán ott vannak a negatív események, amelyekkel kapcsolatban gyakran mondjuk, hogy az ’Isten büntet’. Én azonban biztos vagyok abban, hogy a Teremtő jóságos és sosem büntetne meg minket, akiket szeret. Ha már itt tartunk, akkor el kell, hogy mondjam, hogy a bűnben nem is hiszek. Emberek vagyunk és tévedünk, de ezt megbánással ki is tudjuk javítani.  A nehéz élethelyzeteket is mi választjuk, és ebből következik, hogy erőnk is van a továbblépéshez.

Sőt, tovább megyek; mi választjuk ki azokat az embereket is, akikkel találkozunk és hosszabb-rövidebb ideig egy úton megyünk. Ezek nagy része sorsszerű találkozás. Én azt ajánlom nektek, hogy időnként adjatok hálát ezekért a személyekért, mert nélkülük nem lennétek azok, akik most vagytok.

Ha tudatosan figyeljük az érzéseinket, akkor érezhetjük, hogy mi tölt el minket boldogsággal, elégedettséggel. Ha azonban szorongást, félelmet érzékelünk magunkban, akkor biztos, hogy rossz úton járunk, és nem a sorsunkat éljük. Ilyenkor sürgősen változtatni kell az életen és elgondolkodni azon, hogy mi okoz örömet a mindennapjaink során.

Az életet azért kaptuk, hogy boldogok legyünk és örömmel járjuk végig, ezért nincs benne hely olyan tevékenységeknek, amelyek rossz érzéssel töltenek el minket.


Én mindenkinek azt kívánom, hogy az életét a sorsa szerint élje, mert akkor biztos, hogy nem lesz oka panaszra. J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése