Megéri másnak lenni?

Megéri vagy nem, sok esetben nincs döntési lehetősége az embernek. A másság az átlagtól való eltérést jelenti; de számomra rögtön adódik a kérdés, hogy mi számít manapság átlagnak? Én személy szerint nem szeretek beállni a tömegbe és követni a többség által elfogadott álláspontot; de sokan félnek a megbélyegzéstől és nem merik felvállalni önmagukat. 

A másságnak rengeteg formája van, mégis csak egy pár került reflektorfénybe az elmúlt években. Másnak tekintjük a mozgásukban korlátozottakat, a szellemükben korlátozottakat, azokat, akik nem a másik nemhez vonzódnak, hanem a sajátjukhoz. Mások a látásukban, beszédükben és hallásukban korlátozottak is. Körülbelül eddig tart a köztudat, de az előzőekben felsoroltak semmit sem tehetnek a másság ellen. Lehetséges, hogy nem fogadják el magukat és bezárva háborognak, de ekkor a saját életüket teszik tönkre. Amennyiben vállalják egyediségüket a világ előtt, nagy tanítók lehetnek, akik az egyik legfontosabb emberi tulajdonságot, az elfogadást oktatják.

Nézzük meg a másik csoportot, akik kevésbé látványosan tartoznak a ’mások’ csoportjába, de mégis kapnak hideget – meleget. Egy keresztény országban, ha valaki nem ezen eszmék mentén él, akkor hamar megszólás áldozatává eshet. Hiába a vallásszabadság, ha valaki az átlagon kívül esik, akkor már ő is kap egy bélyeget. Szerencsére ebben a témában már látszik egy kis változás, de az átlagtól eltérőknek itt is fel kell vállalniuk önmagukat, hogy megmutassák, ugyanolyan becsületes, tiszta lelkű (sőt akár még empatikusabb) lakosai az országnak, világnak, mint az elfogadott sokaság.

Egy pesszimista országban elég csupán optimistának lenni ahhoz, hogy az ember kitűnjön a tömegből. Szerencsére egyre több a pozitív gondolkodású ember és egyre nagyobbra növelhetjük ezt a (még) kisebbséget.

Ott vannak még azok, akik másképp gondolkodnak a politikáról, közéletről, kultúráról, az életmódról; és még lehetne sorolni. Talán még egy réteget emelnék ki. Manapság eléggé elterjedt, hogy a nők az önmegvalósítást helyezik a család elé, vagy legalábbis egyformán fontosnak tartják mindkettőt. Egyes konzervatív csoportok elítélik a nők ezen csoportját, pedig az ilyen határozott, önmagukat felvállaló nők olyan gyerekeket nevelhetnek, akik merik vállalni egyediségüket és ezzel együtt minden másságot elfogadnak.

Ha bármelyik fentebb említett csoportba beletartozol, akkor biztosan érzékeled az elfogadás fontosságát. Mi, akik bármiben a kisebbséghez tartozunk, mutassuk meg az átlagnak, hogy az önmagát felvállaló rétegekben rengeteg erő lakozik. J