2013. szeptember 23., hétfő

Közös erővel vessünk véget a válságnak!



Válság, válság, válság…. Annyit halljuk mostanában ezt a szót és annyi mindenre ’jó’ magyarázat. Sokan, ha nem tudnak mit mondani, csak annyit mondanak, hogy a válság miatt van.

Én úgy érzem, hogy sokkal inkább van emocionális válságban a világ, mint gazdaságiban. Sokszor hallgatjuk a másikat, de nem figyelünk arra, amit valójában mond. Pedig lehet, hogy segítségkérés van a szavai mögött, vagy szeretne támogató szavakat hallani.

Az önzőség világát éljük, és amíg ez tart, addig nem lehetünk felszabadultan boldogok. Az tény, hogy a valódi szeretetnek azzal kell kezdődnie, hogy önmagunkat szeretjük és tiszteljük, de nem szabad itt megállni.

Terjesszük ki a szeretetet a szűkebb környezetünkre, majd mindig egy kicsit szélesebb körre. Nagyon kevés erőfeszítéssel (ha egyáltalán nevezhetjük annak) véget vethetünk az érzelmi válságnak.

Müller Péter a következőket írja:

„A szeretet nélküli világ válságba kerül, és megválaszolhatatlan kérdések özönét zúdítja az emberre. Gondok, bajok, kudarcok, hiányok és félelmek végtelen sorát. Nem ötvenet – ötszázat, ötmilliót! A legtöbb szerelmes verset azért írják, mert a lényegeset egyetlen csókkal nem tudják elintézni…

Válság mindig ott van, ahol nincs szeretet. Ez a kulcs mindenhez!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése