Válság, válság, válság…. Annyit halljuk mostanában ezt a
szót és annyi mindenre ’jó’ magyarázat. Sokan, ha nem tudnak mit mondani, csak
annyit mondanak, hogy a válság miatt van.
Én úgy érzem, hogy sokkal inkább van emocionális válságban a
világ, mint gazdaságiban. Sokszor hallgatjuk a másikat, de nem figyelünk arra,
amit valójában mond. Pedig lehet, hogy segítségkérés van a szavai mögött, vagy
szeretne támogató szavakat hallani.
Az önzőség világát éljük, és amíg ez tart, addig nem
lehetünk felszabadultan boldogok. Az tény, hogy a valódi szeretetnek azzal kell
kezdődnie, hogy önmagunkat szeretjük és tiszteljük, de nem szabad itt megállni.
Terjesszük ki a szeretetet a szűkebb környezetünkre, majd
mindig egy kicsit szélesebb körre. Nagyon kevés erőfeszítéssel (ha egyáltalán
nevezhetjük annak) véget vethetünk az érzelmi válságnak.
Müller Péter a következőket írja:
„A szeretet nélküli világ válságba kerül, és megválaszolhatatlan
kérdések özönét zúdítja az emberre. Gondok, bajok, kudarcok, hiányok és
félelmek végtelen sorát. Nem ötvenet – ötszázat, ötmilliót! A legtöbb szerelmes
verset azért írják, mert a lényegeset egyetlen csókkal nem tudják elintézni…
Válság mindig ott van, ahol nincs szeretet. Ez a kulcs mindenhez!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése