2012. január 15., vasárnap

Hálásnak lenni


Köszönöm! – Olyan egyszerű, sokat használt és elcsépelt szó, mégis vannak helyzetek, melyekben sokkal többet és sokkal őszintébben kellene használnunk.
Egy ideje elkezdtem gondolkodni azon, hogy egyes személyek miért léptek be az életembe. Sokszor nem tudtam magyarázatot adni, de egy idő után mindig kristálytisztán láttam az okot, amiért hosszabb vagy rövidebb időre az életem részévé váltak. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok. Éppen ezért nincsenek negatív érzéseim ezekkel a személyekkel kapcsolatban, akármilyen történet fűződik is hozzájuk. Ennek következtében pedig sokkal kiegyensúlyozottabban lehet élni.
Nem tudom mindenkinek egyenként megköszönni ezt a részvételt, de már a hála érzése is lelki nyugalommal tölt el.
Gondoljatok életetek szereplőire hálával, akik hozzájárultak jelenlegi személyiségetek kialakulásához és vágyaitok beteljesüléséhez. 

2 megjegyzés: