Valóban szerencse?

Sokszor és sokan írjátok nekem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert rajtam soha nem látszik feszültség, és mindig nagyon kiegyensúlyozott vagyok. Igen, valóban szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan hivatásom van, amit nagyon szeretek, és el tudom képzelni, hogy életem végéig valamilyen formában ezzel foglalkozok. De ne higgyétek azt, hogy nekem nincs rossz napom, amikor inkább elbújnék a világ elől, és egyedül lennék. Vannak ilyen napjaim, csak nem engedem, hogy ezen érzések eluralkodjanak rajtam. Sőt, nekem is vannak megoldatlan helyzeteim, amelyek miatt a mai napig kétségek gyötörhetnének, de mégis inkább bízom az égi intelligenciában, és tudom, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet, de természetesen úgy, hogy közben én is részt veszek benne. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy minden nap, minden percében boldog legyek, de mégis olyan szerencsés vagyok, hogy tudom, a boldogság belső állapot, és rajtam múlik, hogy mennyire tapasztalom meg. De nem is szerencsének, hanem egy belső tudatosságnak nevezném, hiszen mindenkinek megadatott, hogy éljen vele, és talán így őket is igazán szerencsésnek fogják látni mások.