Az én utam

Olyan sokan tették már fel nekem azt a kérdést, hogy hogyan lettem spirituális, hogy magam is elgondolkodtam rajta. Úgy érzem, hogy nem szükséges mindenre indokot találni, hiszen elég, ha követi az ember a belső útmutatást, és akkor nem tud eltévedni élete útján.

Én is követtem ezt az útmutatást, de természetesen voltak úgynevezett útjelző táblák, melyek segítettek megtalálni a helyes irányt. Ezek az útjelzők nem mindig voltak kellemes események, de mint tudjuk, mindig csak annyit kapunk, amit képesek vagyunk kezelni is.

Mozgássérültként születtem, de soha nem tartottam magam ’másnak’. Bármilyen korlátozottság csak az elmében létezhet. Úgy érzem, hogy mindent meg tudok tenni, sőt sokszor érzem úgy, hogy a világ még tágabb is. Nem zavart, és a mai napig sem zavar az emberek kíváncsiskodó tekintete. Természetesen nekem is voltak kellemetlen élményeim, de ezekkel csak ideig-óráig foglalkoztam. Valahogy mindig éreztem, hogy oka van annak, hogy én így akartam ide születni. Szerencsés vagyok, mert a szeretteim úgy fogadnak el, és szeretnek, ahogy vagyok. Ezért mindig hálás leszek nekik.

7 éves korom óta tanultam hittant, és egyházi középiskolában érettségiztem. A vallásról való tanulás tehát a mindennapjaim része volt. De már gyerekként is éreztem, hogy nem tudok azonosulni a bűnről és a pokolról szóló vallási felfogással. A hittanos jegyzetemben leginkább a reinkarnáció szó fogott meg, de erről sajnos nem tanultunk, csak meg volt említve kötelező elemként.

Aztán évekig nem foglalkoztam a vallással, spiritualitással. Elmentem egy agykontroll tanfolyamra, mivel nehezen kaptam állást, és ez jó segítségnek, kiindulópontnak tűnt. Abban a négy napban nagyon sokat tanultam a gondolat teremtő erejéről és a relaxációról. Sokáig használtam az ott megtanultakat, de mégis azt érzem, hogy nem voltam elég érett ahhoz, hogy a gondolataimat a megfelelő mederbe tereljem.

Aztán egyik napról a másikra pánikrohamaim lettek. Ennek több oka is volt, de tudtam, hogy a spiritualitáshoz, a lélekhez kell menekülnöm megoldásért. Ekkor kezdett el mélyebben érdekelni minden, ami az ezotériához tartozik. Mivel nem hiszek a véletlenekben, ezért tudom, hogy nem véletlenül akadtam rá egy angyalokkal foglalkozó cikkre, ami reményt adott, hogy én is újra teljesen boldog ember lehetek. Ezek után egyre többet olvastam angyalokról, majd angyaltanfolyamon is részt vettem. Ezzel párhuzamos jött a tarot, majd az angyalkártya, és a hozzá kapcsolódó tanfolyam. Közben egyre jobban lettem, de nem volt még minden tökéletes. Tudtam, hogy valamit még tudnom kell, valamire még fel kell ébrednem.

Mindeközben olyan események történtek az életemben, melyeket nehezen tudtam elfogadni, és a szorongás újra úrrá lett rajtam. Ekkor azonban már tudtam, hogy van kiút ebből az állapotból is. Kipróbáltam több segítséget, a homeopátiás szerektől kezdve, az illóolajokig, rengeteg mindent, amiktől folyamatosan jobban lettem. Már tudtam szorongás nélkül emberek közé járni, és elkezdődhetett a lelkem gyógyítása is.

Ehhez nagyban hozzájárult a virágterápia tanfolyam is, mert végre megértettem, hogy a természet energiája minket, embereket hivatott szolgálni. Éppen ezért kell gyengéden, tisztelettel bánni a minket körülvevő közeli és távoli természettel.

A folyamatos spirituális fejlődést szolgálta és szolgálja a mai napig is az egészséges, tiszta, mesterséges hozzávalóktól mentes étkezés. Ahogy egyre többet fejlődök és haladok ezen az úton, egyre jobban érzem, hogy a természet csodás ajándékaival kell táplálnom magam, hiszen így egyre jobban kapcsolatba tudok lépni a mennyei szférával.

Rengeteg könyv volt ezekben az években a segítségemre. Az egyik legcsodálatosabb könyv, ami jóval több egy egyszer elolvasott isteni üzenetnél, A csodák tanítása. Ebben a könyvben Isten üzenetét olvashatjuk, a második részben pedig gyakorlatokkal fejleszthető a lélek. 365 gyakorlat található a könyvben, ami segít helyreállítani a gondolkodásunkat. Most másodjára végzem a gyakorlatokat, és bizton állítom, hogy képes meggyógyítani az életet, ha az ember nyitottan áll hozzá. 

Összességében elmondható, hogy az életemben lévő nehézségek, akadályok mutatták meg nekem, hogy én vagyok egyedül felelős az életemért, és nekem kell a kezembe vennem az irányítást. Kaphatok égi segítséget, ha kérek, de felelős csak én vagyok. A tudatosság fontossága a legnagyobb felismerés, amit eddig felfedeztem.